Az Újbuda Galéria legújabb tárlata a kozmoszról szól, amelyiknek – a képzőművész nézetei szerint – ugyan olyan törvényei vannak, mint a mikrokozmosznak, a bennünket körülvevő otthonos dolgoknak. „Ez egy kilépés magunkból valahova fölfelé, ahol valaki van, akit nagyon nehéz megnevezni.” – mondta Tilles Béla.
Tilles Béla korábban szobrász volt, húsz évig hozzá sem nyúlt az ecsethez, amikor, a művész állítása szerint, egyszer csak rátört a színéhség, ezért kezdett el festeni. A világkozmosz végtelen dimenziója már évtizedek óta foglalkoztatja, festményei azonban nem tudományos illusztrációk, azokat csak támpontként használja fel képeihez.
„Talán a szellemvilág iránti érdeklődés az, ami inspirált, amelynek látható megjelenéseit véltem fölfedezni a kozmosz erejének működésében” – mondta Tilless.
A festményekre a feszített színek a jellemzőek, a vörös és a kék között óriási feszültség. Mindegyik képben azt a fajta dinamikát igyekezet megjeleníteni, amely az életnek is alapvelő eleme.
A kiállítás megnyitón Kupper András kultúráért felelős alpolgármester a tudós és a művész között „megfogant” kapcsolatról beszélt.
Elmondta, hogy ifjú korában tudósnak készült és egyre mélyebben, mint egy gödörbe ásta bele magát az immunológiába, amelybe kevesen látnak bele. A tudós ezen attitűdje a saját maga és a világ megértésére irányul. „Végignézve ezeket a képeket arra jöttem rá, hogy itt egy művész, aki fölfelé törekszik és a kozmoszba akar eljutni, hogy majd onnan érkezzen meg saját magához. Ezek a képek is saját magunkról szólnak, csak a művész útja fölfelé vezet, a tudósé meg lefelé.” – mondta az alpolgármester.
|
|
|
|
|
