Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
április 28. vasárnap, Valéria

A nő dicsérete

Kultúra   |   2010, június 3 - 18:39
Nyomtatóbarát változatSend by email
Wegenast Róbert igazi kísérletező típus, szinte mindent kipróbált már, ami művészi érdeklődésének látóterébe került. Volt nonfiguratív festő, televíziós és színházi díszlettervező, költő, majd a képzőművészet stílusirányzatai közt bolyongott. Mostanában embereket, leginkább nőket szeret festeni, a szebbik nemről ugyanis rengeteg mondanivalója van. A Tető Galériában rendezett kiállításán megértettük rajongásának okát.
Wegenast Róbert pályája a festészetből indult ki, majd egy hosszú kitérő után oda is tért vissza. Az Iparművészeti Főiskola grafikai tanszakára járt, majd átiratkozott az éppen induló színpadművészeti fakultásra. A diploma megszerzése után rögtön díszlettervezőnek állt a Magyar Televízióhoz, a szakma azonban akkoriban még nem a show műsorok kartonháttereinek megálmodásával jelentett egyet. A királyi televízió virágkorában száznál is több tévéjáték készült egy évben, ami rengeteg munkát, művészi szemléletmódot és különleges kihívást jelentett számára. Wegenast alkotta meg többek között a nagy sikerű Játék Határok Nélkül vetélkedő számos részének látványvilágát, innen pedig egyenes út vezetett a színházi díszletekig. Néhány évvel ezelőtt visszatért legbelső motivációjához, a festészethez, amelyben - szavai szerint - végre megtalálta végső nyugalmát és kiteljesedését. A Tető Galériába a festő ezúttal három korszak képeit hozta el, melyek egyben három különböző stílus szerint különülnek el. Munkásságának leginkább szemet gyönyörködtető, elsősorban női aktokra épülő mitologikus, biblikus témájú alkotásai mellett absztrakt képeket és díszletterveket is láthattunk a galéria falain. A magát emberfestőnek tituláló művész képein tehát főként magával ragadóan szép nőalakokat láthatunk, de a nők nemcsak mint az egyetemes szépség megszemélyesítői jelennek meg a vásznon. Wegenast ecsetjének mozgatója a történelmi korokon átívelő női lélek és gondolkodás semmihez sem hasonlító, sokszor nehezen megfejthető, rejtelmes egyedisége. A költőként is tevékenykedő polihisztor szerint ugyanis a nők sokkal többet tudnak az éltről, mint a férfiak, hiszen a gyermekvárás, a szülés, és a szoptatás, egyszóval az életadás élményét egy férfi sohasem fogja megtapasztalni. A festő ráadásul azt is állítja, a női energiák sokkal harmonikusabb világot teremtenének, mint a férfiak agresszív és birtokló energiái. Erre pedig már a funky király James Brown is figyelmzetetett legendás dalában: "Ez a világ a férfiak világa, de semmit sem érne nők nélkül..."