A Munkácsy - díjas festőművész, Vojnich Erzsébet képeinek középpontjában a tér és a fény játéka áll. Rendkívüli következetességgel ábrázol különféle belső és külső tereket, házfalakat, lepusztult gyárcsarnokot, rideg szobabelsőket és csupasz falakat. Ezekből aztán végtelen terek nyílnak képein. Vojnich már több mint húsz éve fest helyeket. Ember alkotta helyeket, melyekben nincs helye embereknek.
A csarnokok kiürültek, csak a súlyos, nehéz, lefele húzó tereptárgyak maradtak. Az ábrázolási feladat is kiürült, csak a csönd maradt. Ő a csönd tereinek a festője. Feladata az ember nélküli hely fölidézése, a zaj kiszűrése. Vojnich képeinek elhagyatottságát az idő hozta létre. Témája az ember alkotta, "ma már" használhatatlan építészeti tárgyak, amelyek épp azért válnak műalkotássá, mert megszűnt a funkciójuk.
Sokszor jelenik meg a képeken a lépcső, amely külön léptéket ad a térnek. Az alkotások némán szólítják meg a nézőt, és mégis tele vannak mondanivalóval. A fények és színek játékával a hely szelleme maga is kivetül a térre. Vojnich a mély szürkétől a világos barnáig mindent: a rozsda, a vas és a beton árnyalatait használja képein. Ezek ugyanis az elhagyott ipari terek saját színei. S bár elsősorban monumentális méretű olajfestményei jellemzik a művészt, mostani Akva című kiállítására a kisebb papír alapú munkáit hozta magával, amelyeket rajzok, akverellek és kollázsok színesítenek.
Mint ahogy az a megnyitón elhangzott, igényli, hogy a nagy munkák között néha kisebb játékosabb anyagokhoz nyúljon. Hiszen ezek a játékos kísérletezgetések később valamilyen módon beépülnek a "nagyobb" képekbe is.
A kiállítás március 5.-ig tekinthető meg a Bartók 32 galériában.
|
|
|
|
|
