A művészt már fiatalkorában az állandó tanulási vágy jellemezte. Amikor itthon úgy érezte, mindent magába szívott, Németországba költözött, hogy továbbképezze magát. A fejlődés lépcsőfokai közben azonban hamar letért a képzőművészet kikövezett útjáról, hiszen egy akkoriban merőben új technikával ismerkedett meg.
Az "airbrush" (légecset) névre hallgató módszert elsajátítva egy precíziós festékszóró pisztolyra cserélte mókusszőr ecsetjeit, amelynek segítségével akár hajszálvékonyságú vonalak és finom tónusok festhetők, persze csak szakavatott kezek segítségével. Manó sokáig csak megrendelésekre dolgozott, magánlakások díszítését, autók, motorok felületét, szórakozóhelyek dekorációit készítette el kiszolgáló művészként. Később, amikor már megengedhette magának, hogy saját képeit fesse meg, kirajzolódtak egyéni stílusának körvonalai is.
"A képeim két világot érintenek: a tökéletes, életteli formák és az elmúlásban lévő - "halott" dolgok váltják egymást a vásznon. A jelenségek megszületnek, ragyognak, megöregednek, elmúlnak. Ami visszamarad az is lehet szép" - elmélkedik képeiről a fiatal festő. A jelenlegi kiállításon is egyértelműen a nők, mint a képzőművészet örök és kimeríthetetlen témája, dominálnak a képeken. Hol egy a fantasy képregények idealizált világát idéző női akt kerül elénk, hol egy mélyvörös arc, hol pedig egy burjánzóan telt női ajak. Manó azt mondja, alapvetően az emberi test érdekli, annak rengeteg felfedezetlen rejtélyével.
A vegyes technikával készült képek között azért természeti képeket, víziószerű találkozásokat és férfialakokat is láthatunk a vászonra, falemezre, és akvarell kartonra készült képeken. A kiállítás megnyitó fő attrakciójaként Jankó Zsolt egy félig meztelen, félig kiszínezett hölgyet kísér elő, akit megfontoltan kezd festegetni a közönség előtt, hogy végre mi is részesei lehessünk egy igazi testfestésnek.
Az elmélyült munka közben pedig, a hatást fokozandó, Neukum Nóra elektromos hegedűjével improvizál a "helyzethez" illő dallamokat. Manó a vászon és a női test közötti különbséget firtató kérdésünkre pedig csak annyit válaszol: "a modellel lehet beszélgetni, a vászonnal, mondjuk úgy, nem érdemes."
|
|
|
|
|
