András és Viktória 'A város peremén, ahol élek' című közös kiállítása nemrég nyílt meg a Karinthy Szalonban. Egy téma két különböző megközelítésből hét különböző embertől, akik mégis ugyanazt látják: a szépet, hiszen általa mindenki széppé válik. Szesztay András szavaival élve: Lásd mindenben a szépet, és a szép önmagát látja benned.
Két ember. Egy férfi, és egy nő. Egyik iparművész, a másik fotóművész. Koruk, érdeklődési területük és karakterük is különbözik egymástól. Valami mégis összeköti őket: a szerelem a költészet iránt. Szesztay András és Fűrjes Viktória hisz abban, hogy az élet sokkal több tekintetben szép, mint ahogy az első látásra tűnik.
Olthatatlan vágyat éreznek az iránt, hogy másoknak is megmutassák azokat a vizuális csodákat, amelyeket ők felfedeznek a világban.
Ezek az értékek azonban nem feltétlenül a klasszikus szépségben és szabályosságban rejlenek. A csodák ott lapulnak mindenhol, megtalálhatjuk őket akár egy elfeledett mocskos gyárépület falain belül.
Ahol a törött ablaküvegek, rozsdás koszos épületmaradványok és az enyészet által szétrágott tátongó terek ellenére mégis a régi szép emlékek hangjait véljük felfedezni. Vajon mi ebben a szép, vagy mi lehetett itt valamikor szép? Mert hogy csodaszép, az tagadhatatlan.
|
|
|
|
|
|
|
