Hogy mi a titok? Sokak szerint az, hogy a kiállítás az állami gondozottak lelki világáról és magáról az életről olyan őszintén szól, mint, ahogy az keveseknek sikerül.
A történet a 90-es évek végén kezdődött, amikor a művész szociális minkásként az állami gondozottak intézményében olyan árva lányokkal kezdett foglalkozni, akiknek szülei alkoholizmusuk, dorgfüggőségük, vagy egyéb gyengeségük folytán nem voltak képesek felnevelni őket. Ezek a gyerekek soha nem tapasztalták meg, hogy milyen gyereknek lenni, hogy milyen szeretve lenni - mesél a kiállítás főszereplőiről Schneller János művészetri vezető.
Miina észrevette, hogy a lelkileg sérült fiatalokkat a hagyományos verbális úton nem tudja megnyitni, ezért fordult terápiás céllal a kép nyelvéhez. Elsőre talán nem is érzékelhető, milyen hatalmas munka áll a képek mögött. Miina 10 éven át egész Finnországot bejárta a lányokkal, 70 ezer fotót készített, melyek érzékenyen mutják be a figyelmen kívül hagyott kislányok fiatal felnőtté érésének történetét.
Ezt a fantasztikus hatást a művész egy különleges úton, a felhatalmazó fotográfia módszerével éri el. Az eljárás lényege, hogy nem egyedül a művész valósítja meg elképzeléseit a képekben, hanem a lányokkal közösen komponálják meg az alkotást. A lányok álmodták meg a helyszíneket, és azokat az egyedi ruhákat is ők készítették, amiben a fotókon hercegnőként, királylányként szerepelnek.
A projekt igazi varázslata pedig az, hogy azok a lányok, akik intézeti életük során a legkevésbé érezhették magukat királylánynak, a fotózás alatt megtanulták elfogadni önmagukat, sőt, meglátták magukban az értékeset, a szépet. A tündérvilágot felidéző, már-már Tolkien-i képek pedig azt a mítikus finn természetet láttatják, amely e kislányok számára védelmet és megnyugvást nyújtanak.
