Ezért nem is csodálkozhatunk azon, hogy a művész képeinek többségét a költő versei ihlették. De történelmi témájú festményei mellett sem mehet el az ember szó nélkül. És nem csak a témaválasztás, hanem a különös, egyedi technika miatt sem.
"Ez a fajta kifejezőeszköz nem az én találmányom. Régi hagyománya van, a XVII században is elindult egy ilyen jellegű festészeti mód, ahol az olajfestéket lazúros formákon kezelték. Ezt a módszert aztán többek, komoly művészek vették igénybe. A legismertebb Magyarországon, aki ilyen módon alkotott Szász Endre, akit én mesterként tisztelek. Szerencsém volt, hogy amikor ő Amerikából hazajött, akkor több ízben is fogadhattam őt a műtermemben." - meséli az alkotó.
A képek tematikáját tekintve négy csoportba sorolhatóak. Valamennyi képet a művész belső aggódása inspirált. Az egyik a Leányaim egyedül című festménye, amely mint magánembert, a gyermekei sorsáért aggódó apát jellemzi. Ugyanez az aggodalom jelenik meg két másik képén is: A hadak útja, valamint a Mohács címet viselőkön. Ezeken viszont már a tágabb értelemben vett nemzet és a nemzettel történő események miatti aggódás kerül a középpontba, ahol a magyarság, és Erdély sorsa miatti félelmek jelennek meg a vásznon.
A Hadak útja című képen például az égből, a tejúton érkező Csaba királyfi serege megsegíti a földön harcoló székely atyafiakat. A sorozathoz, ehhez a gondolatmenethez tartozik a Búcsú című kép is, ahol már a környezetünk, a föld és a jövőnk miatti félelmet próbálja Serediuk kifejezni. Ezzel az alkotással elénk tár egy misztikus- sivár jövőképet, amellyel a nézőt figyelmezteti arra, hogy vigyázzon a környezetére. "Védjük meg a földünket, mert ez így tovább nem mehet!" - vallja Serediuk Péter.
|
|
|
május 6. hétfő,
Ivett, Frida
