Megszállottan kereste a szépséget a nyomor közepette is. Tájképei, városképei személyes belső atmoszférával telítettek, amelyek stílusukban a hiperrealizmus eszköztárával érik el hatásukat a nézőkre. A Néző mindig fontos volt Arató István művészi szemléletében, törekedett arra, hogy a közönségnek tetszenek alkotásai, miközben az is fontos volt számára, hogy megőrizze egyéniségének szuverenitását. E szemlélet tette őt olyan népszerűvé.
Arató István az Iparrajziskolában, majd Örkényi Stasszer György szabadiskolájában kezdte tanulmányait / Bernáth Aurél /, majd az Iparművészeti Főiskolára került, de ezt családi okokból abba kellett hagynia. Munkaszolgálatra vitték, és a Vészkorszakban egész családját és otthonát veszítette el, az az ember, aki a nyilas megszállás alatt, fiatalon, félelmet nem ismerve több tucat ember életét mentette meg.
1947-től az Elektromos Művek szabadiskolájában tanult tovább, ahol Börzsönyi Kollarits Ferenc és a rendkívül művelt, expresszív stílusú művész - Novotny Emil Róbert volt a mestere. Realista alapállású festészete érzelmekre ható, de nem érzelmes, néhol jelképes erejű és mindig a szépség keresése jellemzi.