Régóta él itt a kerületben?
Mióta 1930. április 11-én megszülettem. 25 évvel később 1955-ben ezt a napot a költészet napjává nyilvánították. Senki nem mondta, hogy ez nem miattam van, pedig már ismert dalszövegíró voltam. (nevet)
Azóta tudom, hogy József Attila miatt esett erre a napra a választás. 1930 azért is fontos év a XI. kerület életében, mert akkor vált ki az I. kerületből, és lett önálló kerület, majd később Újbuda. Tehát egyidős vagyok a kerülettel. Ahol születtem, és ahány lakásom volt Magyarországon, az mind ebben a kerületben volt.
Jelenleg itt a Hadik Kávéház mellett lakom, ami azért érdekes, mert az első nagy slágerem, a Hajdú Júlia zenéjére írt "Sétahajó lágyan ring a Dunán" című dal volt, amit nagyon sokan énekeltek, ennek a premierjét pedig itt a Hadikban ünnepeltük meg.
Ide jártam iskolába is, a Ciszterci rend Szent Imre Gimnáziumába. Olyan szerencsém volt, hogy pont 1948-ban érettségiztem, amikor még nem volt államosítva az iskola. A következő évfolyam, ahova Latinovits Zoltán is járt, már állami iskolában érettségizett.
1949-ben léptem át először a Magyar Rádió kapuját a Bródy Sándor utcában, ahol összesen 58 évet húztam le, de a mai napig aktív rádiósként dolgozom, jelenleg a Katolikus Rádióban.
Hogy lesz valakiből dalszövegíró?
A szüleim 1943-ban elvittek a Vígszínházba, megnéztük a Fekete Péter című zenés darabot Eisemann Mihály dalaival. A címadó dal, és a "Holdvilágos éjszakán" kezdetű olyannyira megtetszett, hogy hazafelé a villamoson mondtam anyámnak, hogy ha megnövök, én is ilyen dalokat akarok írni. Anyám szigorúan csak annyit válaszolt, hogy múlt héten még miniszterelnök akartál lenni.
1945-ben, a háború után Kapitány Anna népszerű énekesnő "Gyere, ülj kedves mellém" című dalába bolondultam bele, ez még erősebben tolt engem a szövegírás felé. Óriási szerencsém volt, mert a háború után dalszövegírói pályára nem jelentkezett senki, én voltam az első.
Van is egy speciális imám, amit minden reggel elmondok nyolc kanál tea mellett. Ez négy név, de nyolc szóból áll: Kapitány Anna, Rákosi János, G. Dénes György (Zsüti), Szenes Iván, és mindig eszembe jut, micsoda mázli volt, hogy ilyen emberekkel tudtam összejönni. Utóbbi három legendás dalszövegírót ma is mestereimnek tartom.
A kor sztárjaival akkoriban gondolom, a Rádióban kerülhetett kapcsolatba?
Amikor a Rádióba kerültem, rengeteg színésszel, énekessel ismerkedhettem meg. Nagyon jóban lettem Tolnai Klárival, a lemezei elkészítésében mindig tőlem kért segítséget, dalokat írtam neki. De sorolhatnám még, akikkel együtt dolgoztam: Mezei Mária, Ruttkai Éva, Darvas Iván, Latinovits Zoltán. A '60-as évek nekem az ifjú Werther tanulóévei voltak.
1956-ban elhagytam az országot. Először Ausztriába mentem tolmácskodni, hiszen anyanyelvi szinten beszélem a német nyelvet. A szüleim ugyanis még a Monarchiába születtek. A Ford alapítványtól aztán ösztöndíjat kaptam, és kimentem Angliába, ahol Faludy György fogadott. Két évig Franciaországban éltem, láttam Edith Piafot énekelni. Ezután Olaszország, majd hosszabb ideig Spanyolország következett.
Barcelonában egy téren, a Placa Catalunyán laktam Muráti Lilivel, én a tér egyik, ő a másik oldalán. Lili a haláláig Barcelonában élt, gyönyörű lakása volt, sokat jártunk össze.
A rendszerváltás után, mikor megbocsátották állítólagos bűneit, hazajöhetett. Egyik ilyen alkalommal ünnepséget szerveztek a tiszteletére. Muráti Lili azt mondta, két vendéget szeretne látni, Lelbach Jánost (Mezey Mária színésznő férje) és engem. Mikor évek múlva hazajöttem, senki sem értette, hogy amikor mindenki kifelé menekül, én miért jövök haza.
Tényleg, miért jött haza?
Barcelonában jól éltem, megtaláltam a számításom, de egy idő után egyre inkább azt éreztem, küldetésem van itthon. Itthon kell dalszövegírónak lennem. Ráadásul Magyarországon nagy kincs volt, hogy spanyolul is tudok. Mikor Kovács Kati először meglátogatott azt mondta, kíváncsi voltam arra a hülyére, aki képes volt hazajönni. Végül nem származott belőle gondom, a hatalom éppen velem statuált példát, hogy lám, nem esik bántódása annak, aki hazatér.
Amikor 1972-ben visszajöttem hatalmas élményben volt részem. Egy tévében sugárzott fesztiválon felfedeztem magamnak Cserháti Zsuzsát, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az egész karrieremre. Rengeteg dalt írtam neki. Amikor megszületett a kisfia, bevittem neki egy csokor rózsát és egy borítékot, amiben az "Édes kisfiam" című dal szövege volt. A dal hatalmas sikert aratott. Tehát ő volt a kedvenc.
Kikkel dolgozott még együtt?
Cserháti volt az, akinek a legtöbbet és a legnagyobb szeretettel írtam, még mindig nem tudom felfogni, hogy nincs már köztünk. Korban a lányom lehetett volna. Sok dalt írtam és fordítottam Máté Péternek. Mennyiség szempontjából a Záray-Vámosi duónak, és Korda Györgynek írtam a legtöbb dalt. Arra a kérdésre, hogy kiknek írtam dalt, azt szoktam válaszolni, hogy Koncz Zsuzsát kivéve mindenkinek.
Mitől lesz jó egy dalszöveg?
Az én hivatásom az, hogy meztelen dallamokat szavak ruhájába öltöztessek. Hallok egy zenét és már kavarognak is bennem a szavak. Sokszor hallok egy dalt franciául, spanyolul, angolul, és azt mondom, milyen jó ez a sor, de én másképp folytatnám. És akkor megírom. Szerencsém is van, hogy ez nem számít plágiumnak. Egy zeneszerzőnek sokkal nehezebb nem plagizálnia. Mindig író szerettem volna lenni. Amikor a rádióban elkezdtem szövegeket írni, próbáltak átnevelni. Egyszer egy szigorú lektornő megjegyezte, hogy Kosztolányi biztos büszke lenne rám, de a rádióba ezek a sorok nem valók. Aztán rendeltek tőlem egy dalt. Olyan zeneszerzőkkel dolgoztam együtt, mint Martini Lajos, Bágya András, vagy Majláth Júlia.
Kell a jó kapcsolat az előadóval ahhoz, hogy jó dalt írjon?
Rendkívül fontos, hogy ki énekli a dalt. Ha az énekes népszerű, garantálva van, hogy a rádiók játszani fogják. Úgy gondolom, az az énekes, aki jól adja elő a dalt, társszerzővé válik, tehát minden dalt hárman írunk. Minden előadót ismertem, különben nem tudtam volna írni nekik.
Egy amerikai szövegírótól, Sammy Cole-tól, aki négyszer kapott Oscar díjat, megkérdezték, mi van előbb, a zene vagy a szöveg? Cole azt felelte: a felkérés. Amikor Tolnay Klári az első lemezét készítette, azt kérte, olyan dalz írjak, ami róla szól. Ekkor született az Ajándék volt minden perc és óra. Mensáros Lászlónak, Ruttkai Évának is írtam dalt. A színészek nagyon örültek, ha írtunk nekik, ajándéknak tekintették, nem úgy, mint az énekesek, akik ebből éltek.
Mivel tölti ma a napjait?
A Katolikus Rádióban van egy Sztárok és sztorik műsorom, emellett a Reader's Digest-nek írok reklámszövegeket, összeállításokat. Színházaknak írok és a Buena Vista filmvállalatnak is dolgozom. A megbízásukból 250-300 Disney filmet fordítottam magyarra. A mozikban mostanában futó Aranyhaj és Bűbáj című rajzfilmet is én fordítottam. A kölyök című musicalemet immár a tizedik helyen mutatják be, ezúttal a Szegedi Nemzeti Színházban. Rengeteg munkám van, egy percig sem unatkozom. Szerencsére még a memóriám is rendben van. Néhány ismerősöm, ha valamit gyorsan meg akar tudni, felhív. Többször megkérdeztem, miért nem nézed meg a neten? Mert benned nem kell lapozni - hangzik a válasz.
