...Sőt a háló lett a randevúk színhelye is. Bár a csalódásokat, a sebeket és a szakításokat itt sem lehet elkerülni, egy valami biztos: az emberek sokkal gyorsabban átélik (vagy átlépik) a párkapcsolat első szakaszát, mint egy személyes ismerkedés esetén. Az internetes társkeresés történetei az írókat is megihlették, hiszen egyre több könyv születik, amely a téma köré épül.
Egy fiatal írónak, Gantner Ádámnak az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg a L@tor című munkája, mely szintén a webes randizási szokásokat boncolgatja.
- Miben tér el a te könyved az eddig megjelent internetes társkeresésről szóló művektől?
A legmarkánsabb különbség talán az, hogy az én könyvem teljesen autentikus módon íródott. Közel három éven át éjt nappallá téve voltam fent négy különböző társkereső oldalon. Amikor munkanélküli lettem, volt olyan nap, hogy napi 8 órát töltöttem a gép előtt. A könyvben olvasottak első kézből valók, és nem hallomás alapján íródtak. Amiket papírra vetettem, azoknak a nagy része velem történt meg. Persze vannak a könyvben fikciók is, de az alapok tényleg valós élmények.
- Te miért pont ezt a témát választottad az új regényednek?
Véletlenül csöppentem bele a társkeresők világába, de már az első napok után mondtam a kiadómnak, hogy megvan a téma! Ezt meg kell írnom! És fejest ugrottam a randevúkba, amit én csak terepmunkának neveztem. Először azt gondoltam, hogy egy szociológia tanulmány kellős közepébe csöppentem. Idővel jegyzetelni kezdtem, és egy regény körvonalazódott a fejemben.
- Te tényleg párkapcsolatot kerestél, vagy csak a regényedhez gyűjtöttél forrásanyagot?
Én hedonista módon, az élvezetekért mentem fel, és ezt senki előtt egy percig sem tagadtam. Egy idő után vérszemet kaptam, és nagykanállal habzsoltam az életet - vagy inkább a lányokat - ami egy jó ideig roppant férfiasnak tűnt számomra. Aztán annyira túlzásba vittem, hogy lassan kezdtem érezni, ennek bizony nem lesz jó vége. Borzasztóan rettegtem attól, hogy kiégek.
- A nők, akikkel randiztál tudták, hogy bekerülnek a könyvbe?
Igen. Mindenki. Nyílt lapokkal játszottam. Senkit sem álltattam. Senkinek sem ígértem, se kapcsolatot, se gyereket, se házasságot. "Bohém szexista irófiúcskának" aposztrofáltam magamat a társkeresőkön. De senki sem került bele a könyvbe, hiszen egy karaktert, négy-öt lányból gyúrtam össze, hogy még véletlenül se ismerjen magára senki.
- Egyébként szerinted megtalálhatják a nagy őt az emberek neten keresztül?
Igen. Én is megtaláltam. Rengeteg randevúval a hátam mögött - megtaláltam. Pedig fatalista módon nem kerestem! Rám talált a szerelem, amit balga módon, én szúrtam el.
- Miben más a netes ismerkedés? Másképp viselkednek ezeken az oldalakon, mint való életben?
Teljesen más, mint a való világ. Itt az emberek a monitorok mögé bújva, sokkal magabiztosak és rámenősebbek. A neten olyan dolgokat is meg lehet tenni, amit a kinti világban nem.
- Sokat hazudnak az emberek a párkereső oldalakon?
Rengeteget. Főleg a férfiak. Pontosan azért, mert mindezt büntetlenül tehetik meg. Hiszen egy nickname, egy felismerhetetlen - vagy esetekben más - fényképe mögé bújva, azt mond az ember, amit csak akar. De elég hamar ki lehet szűrni a hazudozókat.
- Neked személy szerint mik a tapasztalataid?
Én férfiként remek tapasztalatokat szereztem, kedves lányokkal hozott össze a net. Mindenki az volt, akinek mondta magát, csak egyszer csalódtam a hölgyeményt illetőleg... de ebbe most nem megyek bele.
- Melyek a legizgalmasabb/ legkülönlegesebb netes történeteid?
Sajnos nem szolgálhatok, zaftos történtekkel, esetleg eggyel, amikor egy rendőrlánnyal - nyomozóval randiztam, aki a párnája alá rejtette a pisztolyát. Na, ott egy percre meginogtam.
- Milyen tanácsokat adnál a nőknek/ férfiaknak?
Saját magukat adják, mert az első randevún minden hazugságra fény derül, és az bizony roppant kellemetlen tud lenni. Érdemes az első randevú előtt a partnert a lehető legtöbb módon leellenőrizni! Erre a közösségi oldalak nagyon alkalmasak.
- Mint mondják, az írói stílusod elég provokatív. Ez itt hogyan jelenik meg?
Én nem provokatívnak mondanám, inkább emberközelinek. Görbe tükröt tartottam saját magam, a lányok és a társkeresők elé. Néhol talán túl kemény és naturális, de mint tudjuk az élet sem habos torta. A könyvem nem egy rózsaszín leányregény, annál sokkal életszagúbb, ironikus humorral megspékelve! Nem tagadom, nagy hatással volt rám Charles Bukowski művészete.
- Azoknak, akik már olvasták az eddigi regényeidet, mennyire lesz újdonság a L@tor? A régiekhez képest mennyiben változik a regényed stílusa?
Sok mindenben, hiszen a L@torban két szálon futnak az események. Az egyik szálat első szám egyes személyben, a jelenben írok a társkeresés rejtelmeiről, a másik szálat a narratív stílus jellemez és egy fejlődésregény része. Múltidézés arról, hogy egy gátlásos félszeg kisfiúból hogyan lesz nőfaló mici macsó. Ez a szál sok önéletrajzi elemet tartalmaz.
- Mi a következő lépes?
Egy kapcsolatról szeretnék írni. Szerelemről, szenvedélyről, hazugságokról és persze félrelépésekről. Vagyis az igazi életről.
