Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
július 19. péntek, Emília

Bartók és a természet

Kultúra   |   2006, október 5 - 15:21
Nyomtatóbarát változatSend by email
Kiállítás nyílt Bartók és a természet címmel a Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnáziumban. A megnyitón elhangzott nyitóbeszédet Kleeberg S. Mária tartotta. Mit tanult Bartók a természettől? Olvassa el!
Bartók Béla, a szigorú, zárkózott művész rajongva szerette a természetet és művészete is ebből táplálkozott, ettől kapott ihletet. Ismerte a természet törvényeit, amit a zene nyelvére tudott lefordítani. S hogy mi bizonyítja ezt? Bartók több tízezer népdalt gyűjtött össze - amiben nem csak magyar népdalok vannak. Így ír a gyűjtésekről: "Nagyszerű és gazdag anyag állott rendelkezésünkre, szinte csak a kezünket kellett kinyújtanunk és felszednünk. Ezt az anyagot egyrészt felhasználhattuk rövid kompozíciókban, oly módon, hogy a dallamokat elláttuk kísérettel, másrészt eredeti inspirációt kerítettünk ugyanebből a forrásból." - itt a többes szám Kodályt jelenti. Mit tanult Bartók a népdalok és a népművészet világából, hiszen e kettő elválaszthatatlan, egyik nem létezik a másik nélkül? A nép kultúráját- történelmét, gondolkodását, érzelemvilágát, s ennek meghatározója a természet iránti szeretet, tisztelet. A mindennapokat betöltötte a természettel való szoros kapcsolat, ebből is az egyik legnagyobb ajándék, az erdő, a fa jelenléte. Hány népdal szól az erdőről, a virágokról, a fáról... Bartóknál később saját kórusműveiben is megjelenik az erdő képe - saját szövegével: Erdőben lakásom, senkim a világon..., vad erdőben járok éjszaka... Az erdő az egyik legnagyobb szerepét a Fából faragott királyfi című művében kapja. Itt a darab keretét jelenti, illetve történetformáló, történetteremtő szerepet kap a királyfi és királykisasszony történetében. Másik nagy művében a Cantata profana-ban a szarvasfiúk visszatérése az erdőbe a sokszor zord, kegyetlen természetbe - mégis a megtisztulást jelenti a visszatérés a "Tiszta forráshoz". Ez csak pár kiragadott példa arra, hogy Bartóknál az erdő, a fák, a természet szeretete belsővé vált - amit a népművészet által tudott teljes értékű alkotóelemmé formálni műveiben. Megértette, hogy a fa az ember életét elkíséri a bölcsőtől a sírig. Örömet ad, amikor az általa alkotott bútort, az otthon melegét adó anyagot megmunkálhatja, élete részévé formálja. Művészi tudásának, tehetségének kifejezésére hangszert készít, és azon játszva fejezi ki bánatát, boldogságát. Bartók a természettől még egy csodát tanult: a rendet. Ez a rend számokban kifejezhető, létező arányosság: az aranymetszés. A népdalok formavilágában is felfedezhető ez az őseinktől ránk hagyományozott arány. Jelenti ez például bizonyos 4-soros népdaloknál, hogy a 3. sorban történik valami más, valami addig nem létező. De gondolhatunk akár a fafaragásokra, melyek leveleket, virágokat, fákat használnak díszítő elemként. Ez az ábrázolás "kénytelen" ezt az arányt leutánozni. Bartók éppen így használta kompozícióiban, tehát a természet számokkal kifejezhető törvényeit hangok által szólaltatta meg, öntötte zenébe. Például egy dallam formailag nem csupán a megszokott 2+2,vagy 4+4 alapon tagolható, hanem pl. 3+5 arányban is. Ez a köszöntő elhangzott, a Bartók és a természet című kiállítás megnyitóján Kleeberg S. Mária ELTE Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszék művésztanára előadásában.