Az öt évvel ezelőtt elhunyt alkotó a XX. századi magyar festészet egyik legmeghatározóbb személyisége volt. Több mint hetven évet dolgozott a pályán. Egy egyéniség, akinek kutatói, művészetszervezői, muzeológusi, szakértői, művészeti írói tevékenysége összeforrt festői, alkotói munkásságával. Főleg tájképeket, csendéleteket festett. Ecsetkezelése lendületes, előszeretettel alkalmazta a vastag széles ecsetvonásokat. A képein fellelhető színgazdagság eleven mégis mértéktartó.
Az alföldi iskola hagyományait követte élete végéig. Az 1960-as évektől a Balaton környéki tájak szerelmese lett, számtalan művén örökítette meg a Balaton szépségét. Bényi László mondta magáról: "Festésre mindig a természet hangolt. Képeimet spontánul váltották ki az évszakok színei, ezeknek nyílása és múlása éppen úgy foglalkoztatott, mint embersorsok feletti tűnődéseim és megrendüléseim." Írói munkássága is nagyon jelentős, számtalan képzőművészeti album alkotója volt. Bényi László nevéhez fűződik a zalai Zichy Mihály emlékmúzeum, és a sárospataki Vármúzeum létesítése.
2005. október 18.-án avattak fel emléktábláját a Bartók Béla út 78. számú ház falán, ahol élt és alkotott.
|
|
|
|
|
|
|
|
