A zsűri válogatásának fő szempontja az volt, hogy mennyire használja az előadás a kortárs színház eszközeit, és mennyire reagál érzékenyen társadalmi kérdésekre. Idén a tíz legjobbnak ítélt előadás között láthattuk a Szputnyik Hajózási Társaság és a Schauspielhaus Graz közös előadását olyan rendezők mellett, mint Luk Perceval, Roland Schimmelpfennig és Christoph Marthaler.
Ahogy a Kleinezeitung is írja "a zsűrit az előadás friss szelleme" győzte meg, amely "életre keltette Handke szerzői utasításait". Egy másik német szaklap az előadás kapcsán a történetmesélés fontosságát emelte ki: míg sok alkotó mára elszakadt ennek igényétől, addig Bodó Viktor rendezése mikro-történeteken keresztül mutat be egy világot.
A színpadon filmstúdiószerűen dobozok sorakoznak, amelyeknek az egyik fala ki van vágva. Egy város lehetséges helyszínei. Itt találkoznak össze a történet szereplői, sorsuk egy baleset köré szerveződve itt kereszteződik. A közönség egy kétórás élő-némafilmet nézhet végig: a színpadon a film elkészülésének módját látja, ezzel egy időben egy nagyméretű vásznon pedig már magát az egysnittes filmet. Ezáltal a néző tanúja lehet a filmkészítés eddig rejtett trükkjeinek, a végig jelenlévő kamera pedig fergeteges, tragikomikus, és véletlenekkel teli történeteket varázsol a színpadra.
A berlini három előadás után a Szputnyik társulata Lengyelországban, Torunban a KONTAKT Fesztiválon mutatta be Bérháztörténetek 0.3 című előadását. A toruni előadás egyben a Bérháztörténetek utolsó előadása is volt. Az idén jubiláló fesztivál (huszadik alkalommal került megrendezésre) egyik legnagyobb erénye, hogy a lengyel rendszerváltás után elsőként tette lehetővé kelet-európai és nyugat-európai előadások és társulatok találkozását.
