Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
április 27. szombat, Zita

Csehov drámája kortárs köntösben

Kultúra   |   2011, február 17 - 15:32
Nyomtatóbarát változatSend by email
A különös nevű Szputnyik Hajózási Társaság Színház és Viselkedéskutató Intézete rendhagyó színpadi munkái sorában ezúttal Csehov nagy klasszikusát, a Cseresznyéskertet vette górcső alá. Az orosz drámairodalom sokat játszott darabját Bodó Viktor határozott mozdulatokkal gyúrta át saját képmására, melynek eredményeként egy látványban és tartalomban is egyedi, filmes kikacsintásokkal fűszerezett alkotás született.

Csehov utolsó drámája, melyet a szerző a többivel együtt csak komédiáknak titulált, egyszerű alapszituációval indít. A Párizsból hazaérkező Ranyevszkaját a rokonság és a barátok azzal fogadják, hogy a család eladósodása miatt el kell adni a birtokot, és a rajta lévő cseresznyéskertet. A földbirtok örökösei még egy kiutat jelentő megoldási javaslatot is kapnak, de képtelenek felfogni és élni vele, így végül el is veszítik a kertet. Mint ahogy minden csehovi drámában itt sem a cselekmény fordulatossága, hanem a történések látszólagos esetlegessége, illetve a figurák belső történéseinek, hangulati változásainak részletes ábrázolása áll a középpontban. Csehovot játszani éppen ezért nem kis vállalkozás, hiszen a színészeknek úgy kell elmesélniük a történetet, hogy nem elsősorban a kimondott szóval, hanem viselkedésükkel mondják el a lényeget. A céltalan fecsegésben örömét lelő, élhetetlen Gajev, és a valósággal szembenézni képtelen húga, Ranyevszkaja is ilyen figura, akik nem tudván változtatni saját sorsukon, tehetetlenül sodródnak az eseményekkel, soha nem kimondva azt, amit legbelül éreznek. Hétköznapi történetek tanúi lehetünk tehát, amely mögött gazdagon megrajzolt lelki folyamatok húzódnak meg. A párbeszédek sem egymásra következő replikák sorozatából állnak, a figurák szinte folytonos, néha egymásba folyó monológokat mondanak, melyek alig reflektálnak a másik szereplő mondandójára. A félbehagyott mondatok, gyakori témaváltások pedig jól illeszkednek Bodó Viktor újító szellemű változtatásaira. A darabhoz pimasz játékossággal közelítő direktor olyan műfajidegennek ható idézetekkel, filmes és zenei utalásokkal tűzdeli meg a drámát, melyektől Csehov haja talán égnek állna, de az ezáltal kialakuló tág asszociációs tér izgalmas hatást kölcsönöz a mű egészének. Azaz inkább felének, merthogy a Cseresznyéskert története valahol a közepén megszakad, a darab teljes változatát majd ősszel a Trafóban láthatja a nagyérdemű. A társulat szerint azonban a MU-ban bemutatott fél darab is kerek egészként értelmezhető, sőt teljesen más élményt nyújt a nézőnek.