Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
július 20. szombat, Illés

Dörmögő Dömötör: a rendszerfüggetlen medve

Kultúra   |   2008, szeptember 3 - 13:12
Nyomtatóbarát változatSend by email

Solymosi Xénia ebben az évben ünnepelte 80. születésnapját, de ez cseppet sem látszik rajta. A Dörmögő Dömötör gyerekmagazin egykori és mai rajzolója hihetetlen lendülettel és vitalitással beszél izgalmas életéről, és arról, miben változott a mese világa az elmúlt öt évtizedben.

A Dörmögő Dömötört hosszú évek grafikus munkája előzte meg. Hogyan jutott el a mackós újságig?

Igen, valóban sok idő telt el, amíg a Dörmögő csapatába kerültem, hiszen 50 éve rajzolok és nagyjából 30 évesen kezdtem nyomdakész termékeket készíteni. Eleinte társasjátékokat, mesekönyveket, kifestőkönyveket rajzoltam, majd reklámgrafikákat készítettem a plakátoktól a kis kártyanaptárakig. Az akkori idők jellegzetesen egyszerű üzeneteit közvetítettük, például hogy cipőt vegyél a cipőboltból, ruhát a ruhaboltból, amin ma már sokan mosolyognának. Sokat dolgoztam az IBUSZ-nak, ahol a plakátjaim arra bíztatták a külföldi közönséget, hogy látogassanak Magyarországra. A '86-os Világkiállításra is készültünk, ahol első díjat nyertem a logómmal, de a rendezvény végül elmaradt.

A '80-as évek egyes reklámgrafikái szinte legendává váltak. Úgy tudom, a legtöbb emblematikus figura, amire még most is sokan emlékeznek, az Ön kezei közül kerültek ki.

Ezek a figurák akkoriban tényleg benne voltak a köztudatban. Én terveztem például a Mirelite eszkimó figuráját, a Zamat kávé emberkét, a Hungarokamion emblémáját és még sorolhatnám. Húsz éven keresztül voltam a Közlekedésrendészet grafikusa, melynek során hároméves kortól oktattuk a gyerekeket a helyes közlekedésre. A mai 25-30 évesek még jól emlékezhetnek a figyelmeztető jelenetekkel ellátott órarendekre, és különböző kiadványokra, ugyanis akkoriban még nagy szerepe volt a játékos, közösségi nevelésnek. Gyorsan elterjedt rólam, hogy én vagyok a "barkácsolós grafikus", mert mindig olyat csinálok, amit a gyerek kivághat, összeragaszthat, kiszínezhet.

Igaz, hogy csak 70 éves korában kezdett a Dörmögőnél dolgozni?

Nem egészen. Már jóval korábban, '56-ban is töltöttem el pár évet az újságnál, de az alacsony bérezés miatt kénytelen voltam inkább a reklámszakmában folytatni a pályám. Mikor már kevesebb volt az erőm, jobbnak láttam egy helyen dolgozni. Mindig a középső, színező oldalt készítettem, de később már meséket, verseket, rejtvényeket is írtam. Ezeket nagyon szerették a gyerekek. Már tíz éve lógok a neten, és azóta rengeteg elismerést, illetve kérdést kaptam egészen piciktől, hogy "miért csak két oldalt tetszik rajzolni?" Nekem mindig a gyerekek visszajelzése volt a legfontosabb, hiszen ők a közönségem.

Ha már itt tartunk, mi a Dörmögő Dömötör sikerének és túlélésének a titka? Mit tudott, amit más nem?

A Dörmögő Dömötör több, mint 50 éve létezik. Azt hiszem ezt valóban kevés lap mondhatja el magáról. Túlélt rendszerváltást, politikai viharokat és ciklusokat, és mégis a helyén maradt, persze időközben azért nyilván változott is valamit. Azt hiszem az újság mindig azt adta a gyereknek, amire éppen szükség volt, következetesen figyelembe vette a kis korosztály igényét. De ami az egyik legfontosabb, soha nem szakították meg, és nem nevezték át. A grafikák változtak, de a szellemiség megmaradt. Így még a mai nagymamák is nosztalgiával vehetik kezükbe a most is kapható kiadványt. A másik pedig, ahogy említettem az aktuális igények figyelembevétele. Tíz évvel ezelőtt az Internet terjedésének kezdetén kilenc hónapig oktattam az olvasóimat a "Word erdőben jártam" című rovatommal, ahol a főhős egy kismadár, E-mailke (ejtsd: Emilke) virtuális levélben kért segítséget a törpöktől, vagy éppen az olvasóktól, ha valami baj történt. A kicsik imádták.

A ma gyermeke viszont egyre kevésbé Dörmögő Dömötört olvas. A divathullám akciódús képregényeket, rajzfilmeket, erőszakot és szuperhősöket sodort a magyar mese partjaira. Legyőzheti még az öreg maci Batmant?

Nem hiszem, ahhoz ő túl szelíd, öreg és egyedül van. (Nevet) De azért még maradtak támogatói. A Dörmögő valóban szelíden, az emberi értékeket beleszőve ismertette meg a gyerekeket a világgal. Ma az "üsd, vágd nem apád" stílus a menő. A mai "mesében" a fegyverek, a robbanások, a hatalom megszerzése, egymás legyőzése a meghatározó elemek, de nem akarom bírálni a képregényeket, filmeket, mostanra nemcsak ez, minden más is sokat változott. A Dörmögő világa inkább azt közvetíti, olyan céljaink legyenek, amik nem erőszakkal, hanem ésszel, szorgalommal, kitartással érhetők el. A Dörmögő talán a legtovább tartotta meg ezeket a szelíd eszközöket.

Az unokákkal mi a helyzet? Milyen meséket fogyasztanak?

A világot én már nem tudom, és nem is akarom megváltoztatni. Természetesen az említett csihi-puhi féléket nem veszem meg nekik. De sajnos a tévéből áramló sorozatoktól nem lehet őket eltiltani. A gyerekeknek pedig minden tetszik, ami új, látványos. A Dörmögőnek tehát nincs könnyű dolga, ha nevelni akar.

A rajzolás ma már csak kis részét tölti ki az életének. Mit kezd a szabadidejével? Le tudja kötni az alkotóvágyát?

A 80. születésnapomra megkért a lányom, hogy készüljek egy kis önéletrajzi előadással. Akkoriban azonban felfedeztem a gépemen egy filmvágó programot. Gondoltam egyet, és összegyűjtöttem az összes régi fényképemet, bedigitalizáltam, és készítettem egy zenés-szöveges életrajzi kisfilmet. Mostanában pedig már készülök a következő filmemre egy utazásomról. Most, hogy igazi nyugdíjas lettem, tehát több időt szentelek a számítógépnek. Noha nem vagyunk mindig jóban, egy se veled, se nélküled kapcsolat alakult ki közöttünk. (Nevet) Mindig megbocsájtok neki, és újrakezdjük a közös munkát.

T. D. - ÚjbudaTV (2008. 09. 03.)