Mélyről fakadó és már-már kényszeres jelkép- és parabolarendszere végigkíséri egész munkásságát. A szem, a gyertya, az angyal, a szárnyas óra, a kés gyakori motívuma alkotásainak. Kísérletező, önmagát állandó próbára tevő művész volt, aki szinte a képzőművészet valamennyi ágában maradandót alkotott. A hagyományos táblaképfestészet mellett gazdag grafikai ouevre-öt mondhat magáénak, faragott, festett követ és márványt, hajlított, karcolt, domborított, festett fémet és alumíniumot, s keze alatt az ócska fadarab, ládatető is gyönyörű képpé, ikonná változott. Verseket, gyermekmondókákat írt, s nem utolsó sorban díszlettervezőként is beírta nevét a magyar televízió- és színháztörténetbe.
A mostani kiállítás igyekszik bemutatni Drégely László munkásságának fontosabb korszakait és alkotásainak sokrétűségét. A kiállítás címe utal a művek gondolatiságára - "Emberek és tárgyak az idő sodrában, foglyai az időnek" (Michel Philippe) de egyúttal a művészre is, aki maga is az idő foglya volt: hosszú, súlyos betegsége állandóan emlékeztette az "idő rövidségére". Drégely László megpróbálta legyőzni a "szárnyas időt" - szinte megszállottan, önmagát nem kímélve dolgozott, alkotott. Gazdag életművét látva bátran elmondhatjuk, hogy Drégely Lászlónak rövid élete ellenére sikerült legyőznie a szárnyas időt.
Munkásságát 1972-ben Balázs Béla díjjal, 1977-ben Érdemes művész címmel ismerték el, 1980-ban pedig Budapestért emlékérmet kapott. Halála után a Magyar Televízió elnöksége örökös taggá nyilvánította.
|
|
|
február 9. vasárnap,
Abigél, Alex
