Már csak az idősebbek emlékeznek az 1936. szeptember 17-én, a Lenke úton (jelenleg Bocskai út) felavatott, ezer személyt befogadó zsinagógára. A templomépítést az indokolta, hogy a múlt század harmincas éveinek elején már négy imaterem működött Lágymányoson illetve Kelenföldön. A templom valójában egy épületkomplexum első ütemeként készült el, a további, különböző rendeltetésű épületrészek megvalósítására azonban - a történelmi események miatt - nem került sor.
Markáns, díszítés nélküli formáival, vasbeton vázszerkezetével új irányt mutatott a zsidó templomépítészetben. Mivel azonban a II. világháború előtt Budapesten több zsinagóga már nem épült, így az adott építkezés egy korszak lezárását is jelentette. Az épületet 1950-ben államosították, és 1966-ban adták a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kezelésébe.
Alig állt az épület 30 évig, már hozzá is fogtak az átépítéséhez, amivel legjelentősebb építészeti értékeit számolták föl. A külső falak határolta osztatlan belső terét szintekre tagolták, melyeken különböző helyiségeket alakítottak ki. Ennek következtében az ablakokat is felszabdalták, lekerekített záródásaikat kisarkították. A külső díszítéseket maradéktalanul eltávolították. Az építmény eredeti rendeltetésére ma már csak a kovácsoltvas kerítés menóra díszítése utal és az a kiállítás, amelyet az építész unokája - és egyben az Elfeledett Magyar Műemlékekért Alapítvány elnöke -, Novák Mária nyitott meg "Édesapámnak nagyapámról" címmel.
Az Építészet hónapja keretében megrendezett tárlat apropóját az 1951-ben elhunyt építész hagyatékából előkerült korabeli fotográfiák adták. A bemutatott anyag mintegy 150 archív és új fotón keresztül idézte fel Novák Ede épületeinek egykori, illetve mai állapotát, ezek mellett számos tervrajzot, személyes dokumentumokat, díjakat is felvonultatott.
A tevékenysége során hosszú ideig Barát Bélával közösen dolgozó Novák Ede számos bérházat és villát tervezett; Albertfalván a Fegyvernek-Építész-Karcag-Vegyész utca által határolt területen 100 ház őrzi keze munkáját. A hagyatékból előkerült fényképek a kor legkiválóbb fotóművészeinek, Seidner Zoltánnak, Berger Rezsőnek és Kozelka Tivadarnak munkái, így a kiállítás egyben tisztelgés is a nagynevű fotográfusok emléke előtt.
A mindössze két hétig nyitva tartó kiállítás rövid múltidézését egy méltó katalógus teszi maradandóbbá. A katalógus önálló kiadványként is életképes lesz: az építész életrajzán kívül az egyes épületek tervrajzai, történetei, korabeli fotói, mai állapotuk fényképei szerepelnek benne.
Az anyag történelmi hátterét Barcza Tibor dolgozta fel.
|
|
|
|
|
