Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
május 21. kedd, Konstantin

Guruló orsók és más csodák

Kultúra   |   2010, október 7 - 19:33
Nyomtatóbarát változatSend by email
A Kelenvölgyi Közösségi Ház ezúttal a patchwork, azaz a foltvarrás művészetének szépségeit mutatta be. Perjés Erzsébet és a XI. kerület Kelenfolt csoport kanadai-magyar közös munkáiból összeállított válogatás kiállításán arról is képet kaphattunk, mennyi mindenre lehet használni az ősidők óta használatos díszített textileket. Molnár Gyula polgármester, textil mérnöki végzettségével szakértelemmel és elsimerően szólt a munkákról a kiállításon.
A foltvarrás, azaz patchwork lényege, hogy apró, többnyire maradék textildarabokat geometrikus formákba rendezve egy felületté varrunk. A foltvarrott textíliák az élet szinte minden területén használhatók, gyakran ágytakarónak, falidísznek, vagy térelválasztóként alkalmazzák. A patchwork módszert már az ókori Kínában és Egyiptomban is használták, de mai formája Amerikában alakult ki, és vált igen elterjedté. -Akik most itt összegyűltünk, szinte mindannyian régi ismerősök vagyunk, sokszor találkoztunk hazai és külföldi kiállításokon, rendezvényeken. A foltvarrást akkor kezdtük, amikor csak Dolányi Anna könyvei jelentettek útmutatást, amikor külföldről szerzett fénymásolt mintákat koptattunk rongyosra és azokat is vadászni kellet, amikor még nem az internetes oldalak ezreiről lehetett lekoppintani az ötleteket, letölteni egész köteteket, nem álltak rendelkezésünkre százával szakkönyvek és újságok – kezdte beszédét Acélosné Solymár Magdolna céhmester, a Színfolt és Hírfoltok szerkesztője. -Szerencsére voltak köztünk, és remélhetőleg lesznek is olyanok, akik vállalkozó kedvüknek, bátorságuknak köszönhetően pótolni igyekeztek a hiányt. Perjes Erzsébet, akit a Kelenfolt csoport öt tagjával együtt alkotóként köszönthetünk, 1998-ban adta ki első könyvét Foltvarrás – Színes mintagyűjtemény kezdőknek és haladóknak címmel, amit 2004-ben a Foltvarrás mesterfokon című követett. Ezek a könyvek nem csupán felhasználandó mintákat, varrási ötleteket adnak, hanem szinte tudományos alapossággal kalauzolják az olvasót a textíliák és a különböző kellékek világában. Nem is csoda, hiszen Erzsike a Könnyűipari Műszaki Főiskolán tanított, mondhatni, hogy a kisujjában van a textil minden csínyja-bínja, és ezt igazolják a falakon látható alkotások is- mondta Magdolna. A céhmester mindenkinek megköszönte, hogy elhozták azokat a kanadai – magyar közös alkotásokat, melyek a foltvarrók legújabb ötletét dicsérik. Úgy hívják őket, hogy „Guruló orsó”. Ezeket a munkákat nem egy kéz alkotta, valaki elkezdte, más folytatta, megint más befejezte. Nem volt előre készített terv, az egyik ötlet szülte a másikat, egyik foltvarró munkája inspirálta a másikat. Igazi kihívás mindenkinek, aki egy ilyen munkába belevág, és az eredmény ezernyi édes lelemény, sok-sok izgalmas részlet. Solymás Magdolna hozzátette: Ezek a munkák anélkül, hogy szüksége lenne rá, gazdagítják Perjes Erzsébet önálló kiállítását. Erzsike a Kelenfolt Csoport tagja, igazi közösségi ember. Ha kell, tanítja csoporttársait, ha kell, pályázatot ír, hogy előteremtse az anyagi feltételeit a közösségi munkának. Nagyon szerény, zárkózott ember. Szerencsére munkáin keresztül megmutatja magát, mégis kitárulkozik. Ha végignézünk a falakon látjuk, mikor volt vidám, mikor szomorú, milyen hangulatai nyomán születtek ezek a szép alkotások. Mint minden foltvarró, ő is szeret ajándékozni, sok-sok barát, családtag lakását teszik szebbé, otthonosabbá alkotásai. A kiállításon október 14-ig látható művek a teljesség, az egész eszenciáját mutatják meg.