In Memoriam László atya

A temetésre gépkocsival érkezőknek a környező utcák parkolóit kell igénybe venni, a templom területére behajtási lehetőség nem lesz. László atya akarata szerint, a gyászolók a virágmegváltást és egyéb adományokat a templomépítés folytatásának céljára helyezzék el a helyszínen kihelyezett perselyekbe vagy a következő számlaszámra: 10102093-04117303-00000001 László atya halálának híre mindenkit megrendített. Így a kerület vezető politikusai is egymástól függetlenül, és szinte egy időben juttatták el szerkesztőségünkhöz együttérzésüket kifejező közleményüket, visszaemlékezésüket. Ezeket az írásokat olvashatják a következőkben. Csatoltan megtekinthetik az ÚjbudaTV László atya előtt tisztelgő rövidfilmjét. Felhívjuk figyelmüket, hogy a magyar televízió vallási műsorok főszerkesztősége felkérésére készített, László atyáról szóló portréfilmünket augusztus 31. és szeptember 6. között, az ismétlési rendnek megfelelően, különböző időpontokban mindennap megnézhetik az ÚjbudaTV-ben. A László atya által létrehozott, közel 20 éven át szerkesztett Hit és Élet című műsort emlékére továbbra is, megújítva műsoron tartjuk. A következő összeállítást László atya utolsó, nyárról szóló írásának egy részletével zárjuk, mely az Aprószentekben, a gazdagréti katolikus közösség irodalmi és közéleti folyóiratában jelent meg, mindegyik kiadott példányon László atya saját kezű aláírásával. Molnár Gyula emlékezik: László atya emlékére Mindannyian ezen a néven ismertük dr.Lipp Lászlót, akinek egyénisége, munkássága szorosan összeforrt Gazdagrét, de egész Újbuda utóbbi 25 évének történelmével és nemcsak hitéletével, de a kerület sportjával, kulturális eseményeivel, közéletével is. A rendszerváltozáskor tette le az alapkövét annak a templomnak, melyről a kezdetekkor nem lehetett sejteni, milyen hatalmas volumenű vállalkozás lesz. Annak felépítése az emberi akarat, az elszántság és a nagyon erős hit bizonyítéka. Nehéz bármit is mondani egy olyan papról, akinek végtelen embersége mellett személyiségének ezer más jellemzője is eszünkbe jut. Mi, akik szinte hetente találkoztunk vele, hétköznapi történetekre, érdekes pillanatokra emlékezünk vissza. Tekintélyt parancsoló termete és hangja nemhogy nem riasztotta vissza a hozzáfordulókat, de mindenki ismerhette jó humorát, sportszeretetét, nyitottságát, az élet számos területén megtapasztalható vállalkozó kedvét. Édesapja videó üzenetét az altemplomban őrizte, ahogyan másokét is, akik szavakat, mondatokat, fontos gondolatokat hagytak a következő nemzedékekre. Az apa csaknem átélt egy századot. A fiúnak valamivel több, mint a fele jutott. Úgy gondolom, nem kesergett az idő rövidségén, azon, hogy menni kell. Hite szerint máshol várja őt most feladattal az, akinek mindig meg akart felelni, akinek sosem mulasztotta el megköszönni, hogy képessé teszi őt az akadályok leküzdésére. Nem tudom, hogy László atya hagyott-e videó üzenetet, azonban azt gondolom, egész élete, az elmúlt negyed század minden vele kapcsolatos története, híre egy összefüggő komoly üzenet, egy rendkívüli, tartalmas, értelmesen leélt élet üzenete. A templomban, az ő templomában érezhető a hiánya, mégis azt hiszem valóban örökre velünk marad. Újbuda saját halottjának tekinti László atyát, de mindig élőként fogunk rá emlékezni. Molnár Gyula, Újbuda polgármestere Az SZDSZ képviselői emlékeznek: Exegi monumentum aere perennius Minél nagyobb az életmű, annál nagyobb az űr, amit magad után hagysz kedves László atya! Emléket állítottál, ércnél maradandóbbat. Emléket a szívekben, és emléket az újkori Egyház történetében. Emberségről példát, vitézségről formát. Emberség és vitézség kellett ahhoz, hogy merőben új utakat járj, és erős hit, hogy mindez helyes és Istennek tetsző misszió. Egyszerre voltál vigaszt nyújtó pásztor, megértő barát, és a kihívásokat elfogadó üzletember. Amit ezerarcú reneszánsz személyiségeddel létrehoztál, sajnos nem helyettesítheti majdan legendává szelídülő emléked. Nem kísérelem meg szavakba önteni azt, amit nem lehet, majd akik az életművedet kutatják, írnak rólad eleget. Fáj, hogy nem láthatunk, és nem beszélgethetünk többé. A veled való kapcsolat nem egyszerűen az önkormányzat és az egyház együttműködését jelentette, hanem része voltál az életünknek, a mindennapjainknak. Húsz évünk, húsz közös évünk távozott most veled. Mert amikor elveszítünk valakit, valóban meghal a jelen egy része és csonka lesz a jövő is. De akit szerettünk, sosem visz el mindent: itt maradnak a múlt értékei, az elhangzott beszélgetések, velünk marad a te lendületed, a te példád, a te lelked. Köszönjük, ami voltál nekünk és amivé a szívünkben válsz most. Lakos Imre alpolgármester, Balázs Gyula,Klausz Csilla, és Szesztay András önkormányzati képviselők, SZDSZ (Exegi monumentum aere perennius/Emlékművet állítok, ércnél maradandóbbat - Homérosz így kezdi az Illiász és Odüsszea című eposzát. ) Kupper András emlékezik: László atya elment A templomépítő: hatvankét évet élt, de hogyan! Sok mindent tudtam már róla, mielőtt megismertem, de tudni és hallani valakiről valamit, az egészen más, mint személyesen megtapasztalni ugyanazt. Az első találkozás, és aztán az azóta eltelt években folytatott beszélgetések most különös fényben jelennek meg. Nincs annyi szavunk, ahány féleképpen érezni tudunk. Szerintem az ő esetében pedig nem vagyunk képesek kifejezni, pontosan és a pátoszt kerülve körülírni, miért volt fontos, ahogy élt, amit alkotott, amit tett – amit meg mert tenni. Magyarország legújabb történelmének hajnalán rávette a volt a rezsim és az új politika valamennyi szereplőjét, hogy adjanak földet, adjanak helyet egy templomnak. Egy kőtemplomnak. Megadták – de kevesen hitték, hogy a területen megvalósulhat egy ilyen kezdeményezés. Gazdagrét fölött ma áll a kőtemplom, fényei a betlehem estéjén évről évre visszaragyogják a lakótelep házainak, az ő inspirációjára megalkotott díszét. A templomépítő repült: esketett és temetett a levegőben, megindult a focimeccs előtt, hogy erőt és lelket öntsön a fiúkba, a templomban felkeresték sportolók, hogy erős hittel küzdjenek magyar mezben a nemzetközi mezőnyben, blogot írt és interneten közvetítette a misét, természetes, őszinte mondatokkal kereste fel a betegeket és a haldoklókat, kézen fogta a fiút és a lányt és az oltártól az életbe vezette őket. Szerzett egy buszt, hogy a gyülekezet kirándulhasson, hogy táboroztathassa a gyerekeket. Igen, vállalkozó pap volt, a modern idők prófétája, aki megmutatta, hogyan kell hinni, élni ezekben a modern időkben. László atya elment. Temploma: Gazdagrét, és – ahogyan egy cikkben olvastam – az összmagyarság lelki hazája, valamennyi hívő példa nélküli magyar katedrálisa. Szeretett és tudott élni. Tudott adni, és alázattal elfogadni, és azt jó célra fordítani. Tudom, hogy békével, és bölcs nyugalommal távozhatott, az Isten által rámért szenvedéseket, az utolsó próbatételeket pedig köszönettel fogadta el. Ezt írta a blogjában: Amíg egy olimpiai versenyre történő felkészülés káprázatos sportteljesítményekre képesíti a versenyzőt, addig egy élet munkája, ahol Krisztus a menedzserünk és edzőnk, mennyivel nagyobb értéket tud elérni velünk. Amit tehetünk: megköszönjük, hogy itt járhatott közöttünk, és őrizzük, életben tartjuk azt a szellemet, azt az energiát és hitet, azt az erőt, azt a bátorságot, amit Ő jelentett. Kupper András, frakcióvezető , Fidesz Közlemény Életének 62., áldozópapságának 38. évében hunyt el Lipp László, akit László atyaként ismert a széles nyilvánosság. László atya kerületünk közéletének egyik motorja volt, sokrétű tevékenysége a hívők és a nem hívők sokaságának szerzett örömet, vigasztalást. A kerületi Fidesz minden tagja nevében részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki a gazdagréti Katolikus Plébánia híveinek és László atya paptestvéreinek. Emlékét szívünkben őrizzük! Fidesz XI. kerületi elnöksége Az Aprószentek című újságból, a gazdagréti katolikus közösség irodalmi és közéleti folyóiratából: Gyermekkorom nyarainak volt egy szeretett időtöltése. Ottó öcsémmel, a sasadi bérelt kertben kiválasztottunk egy-egy fát, aminek ágai között ücsörögve órákat el tudtunk tölteni. A fák sohasem egyforma levelei, bogarak, méhek lepkék, hangyák, gyíkok titokzatos, színes eleven világa teljesen lenyűgözött. A csendes bámulások világát nem zavarta meg a testvéri beszélgetések fel-feltörő zuhataga, hogy aztán újra a csend bájos világa kerüljön előtérbe. Utólag paradicsomi állapotnak mondhatnám, ahol az érdekek jogos és jogtalanfélelmei, árnyai még nem ütötték fel alattomos fejüket. Nyár volt, nyár, ami azóta se jött vissza, de őslenyomatként lelkemben maradt. László atya