A Színház című regény díszlete a színház, főszereplője egy korosodó, ámde nagyszerű színésznő, aki soha nem volt képes különbséget tenni a valódi és a játszott világ között. Élete úgy telt, mintha az egész egy nagy és hosszan tartó színjáték lenne. Amikor aztán beleszeret egy, a fiával csaknem egykorú fiatalemberbe, majd viszonyt is kezd vele, rádöbben, milyen fájdalmasak tudnak lenni az igazi érzelmek: a szenvedély, a szenvedés, a féltékenység, a düh, a megalázottság, a bosszúvágy. Júlia maszkot visel és szerepet játszik akkor is, amikor nem a színpadon áll, de ő tudja, hogy van színház és van valóság. S főként mikor az új kapcsolat mámoron túli fájdalmai, keserűségei ráébresztik, hogy pozícióját semmi áron sem adhatja fel. És szerencséje, hogy a "fegyvernem" neki kedvez, mert a színjátékhoz ő ért a legjobban, ebben őt nem tudják legyőzni sem a szerető pitiáner hazudozásai, sem a tehetségtelen vetélytárs önérdek-érvényesítő magabiztossága, sem az öltöztetőnő féltő tanácsai, sem a rendező férj szerető-elnéző határozatlanságai. Ez a győzni tudás az, amelyik előtt mindenki kénytelen meghajolni, ki a vesztesek elkotródó kényszeredettségével, ki pedig az elismerő tisztelet hangján: "Csodálatos vagy, Júlia!". Maugham férfi létére nagyon jól ábrázolta a női lélek kuszaságát, kiszámíthatatlanságát, megannyi furcsa rezdülését. Esze ágában sincs idealizálni a Nőt. Sőt, talán úgy is tekinthetünk művére, mint "leleplező" alkotásra. A művet leghamarabb október 29-én tekintheti meg a nagyérdemű a Karinthy Színházban.
|
|
|
május 8. szerda,
Mihály
