"...vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos? A legsúlyosabb teher ránk nehezedik, leroskadunk alatta, földhöz lapít bennünket. Csakhogy minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjen rá. ...Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadok, semmi jelentőségük sincs. Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyűt?"
Ezek a sorok adnak értelmet a sokat sejtető, ám annál kevesebbet mondó címnek, melyet Milan Kundera adott regényének. És ha már lét, akkor szerelem. És ha már szerelem, akkor szexualitás. De vajon miért tartozik össze ez a két fogalom a fejünkben? Miért van az, hogy ösztöneinkről lemondunk egy valaki szerelméért, és egy életen át mellette maradunk? Ha pedig mégis elcsábulunk, akkor lelkiismeret-furdalást és szennyet érzünk. És mi ez a leküzdhetetlen vonzalom a szerelmünk iránt?
Ha a szerelmet a legmegfoghatatlanabb, legköltőibb és legmagasztosabb érzésnek tartjuk, akkor miért párosulnak hozzá az anyagi világhoz kötődő testi ösztönök?
Miközben az élet, a halál, és a szerelem kérdéskörét boncolgatja az író, addig észrevétlenül elénk festi a 60-as évek Csehszlovákiáját.
Először Thomast ismerjük meg, az elvált orvost, aki könnyű kalandba keveredik Teresával, a pincérnővel. Teresa valahogy tovább marad a férfi mellett, mint egy éjszaka, és lassan kialakul köztük egy kötelék, amelyet egyikük sem tud elszakítani. Sem a férfi, aki közben folytatja csélcsap életét, és nők hadával bonyolódik erotikus kalandba, sem a nő, aki sejti, hogy párja hűtlen hozzá. És a szeretők hosszú sorában feltűnik Sabina, a bohó és erkölcstelen festőnő, aki könnyelműségével és szertelenségével elvarázsolja a férfit.
De mielőtt a kapcsolatuk komolyabbra fordulna, továbbáll, meghagyva Thomasnak és Teresának egymást, és az ezzel járó kétségeiket. Sabina megismerkedik a könyvei és álmai világában élő középosztálybeli tömegemberrel, Franzcal, és felnyitja a szemét: az élet nem arról szól, hogy álmodsz, hanem arról, hogy ezeket megvalósítod. Megmutatja neki, hogy nincsen lehetetlen, csak merni és akarni kell. És mikor Franz a régi életéből kilépve Sabinát választaná a világ ellen... a lány megint továbbáll. Mert bár kívülről a könnyelműség fátyla takarja, a lelke mélyén érzi: valami hiányzik. Valami súlyos, ami a földhöz köt, ami rád nehezedik, felül kerekedik rajtad. Egy férfi. A férfi...
Kundera klasszikussá vált könyve csodálatos ajándék lehet mindenkinek, aki a teljességet keresi, aki szerelemre vágyik. Sokszor karnyújtásnyira van tőlünk, akire várunk, és csak későn eszmélünk rá, hogy elszalasztottuk a nagy szerelmet. Az életben pedig nincs második lehetőségünk. Kezünkbe kell venni az irányítást és nem a sors játékaként táncolni, mint egy marionettbábú.
A világon az egyik legnagyobb hatású énekesnő, a sanzon királynője és Franciaország nemzeti büszkesége volt Edith Piaf. Ha az ember csak egyszer is hallotta, sosem feledheti a kis "párizsi veréb"-nek a hangját, aki az utcasarokról a halhatatlanságba énekelte magát rövid, hányatott életében. Életét a legszörnyűbb drámák és a legfényesebb csillogás kísérte. Alkoholista szüleitől nem sok jóra számíthatott, a nagyanyja nevelte, az utcán és egy bordélyházban nőtt fel. Kilátástalan és reménytelen évek voltak ezek, hogy éhen ne haljon, az utcán énekelt és koldult.
Itt énekelte ki magából a fájdalmat, énekelte saját szerzeményét, "A rózsaszínű élet"-et, a szerelem himnuszát... - mígnem megtörtént a csoda, felfedezték, az egyik párizsi kabaré igazgatója nyitotta meg előtte a hírnév kapuját. A törékeny énekesnőnek az egész világ a lábai előtt hevert, de ő mégis boldogtalanságra volt ítélve. Szerelme tragikus körülmények között meghalt, Piaf az alkohol és a drogok rabságába került.
A boldogságot nemigen ismerhette, nagy szerelmek, kudarc és siker, küzdelem várt rá, de világgá kiáltotta: "Nem bánok semmit sem!" "Betegesen tékozolta magát" - mondta róla Maurice Chavalier, sok nagy művésszel és a nagyközönséggel együtt pályájának ámuló, egyszersmind megrendült tanújaként. Az utókor sem tud betelni vele: 2007-ben az Oscar-díjat egy gyönyörű, fiatal, de szinte ismeretlen francia színésznő kapta - Édith Piaf szerepéért.
A legendás hírnév visszája, hogy annyian marakodnak Édith Piaf emlékén, hol leleplezik, hol istenítik. A két újságíró szerző színesen, mégis tényszerűen, kevéssé ismert fényképekkel illusztrálva eleveníti fel ezt a fantasztikus, mégis oly szomorú életutat Rózsa és Tövis című regényében.
Azok közül, akik az alábbi kérdésre helyesen válaszolnak, kisorsolunk egy értékes könyvcsomagot az Európa Kiadó jóvoltából. A megfejtéseket a web@ujbuda.hu e-mail címre várjuk legkésőbb ma (azaz 2008. december 19.) éjfélig. A tárgyban tüntessék fel: Európa Kiadó - megfejtés.
Kérdés: Mikor alakult az Európa Kiadó?
Gigi - Újbuda MÉDIA (2008. 12. 19.)
|
|
|
április 20. szombat,
Tivadar
