A mottónk, hogy mi sem tudjuk, hogy mit teszünk öt perc múlva. Ez azt jelenti, hogy nincs semmi előre megírva. A közönség ad nekünk öteletet és abból születik meg egy jelenet. Mi nem is szoktunk próbálni az előadásokon, próbákat nem tartunk, csak asszociációs játékokat, önismereti, ritmus járékokkal turbózzuk fel a kreativitásunk. Ha valaki kétszer elsüti a színpadon ugyanazt a poént, Hat éves korunkban, amikor belépünk az általános iskolába, lelkesek vagyunk, kreatívak és jelentkezünk. Majd mikor felszólítanak minket, a tanítónéni annyit mond: édes fiam bárcsak csöndbe maradtál volna, hogy mondhatsz ekkora butaságot. Ezzel egy örök életre belénk fojtják a kreativitásunkat, mert akkor nem nevetnek ki, ha csöndben vagyok. Ezek A rossz reflexek bele vannak nevelve a felnőtttekbe. mi arra bíztatjuk őket, ne szégyelld magad, mond ki, amit gondolsz, enged el magad, és játssz bátran
|
|
|
|
|
|
