Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
május 12. vasárnap, Pongrác

Örök jelen - a Bartók 32 galériában

Kultúra   |   2010, július 12 - 21:00
Nyomtatóbarát változatSend by email
'A nomád művész a tradíció folytatásával, az ősi motívumok alkalmazásával múlandó anyagokkal az örökkévalóságnak alkot, és az időn úgy kerekedik felül, hogy a tradíció megőrzésével és továbbadásával megszűnik létezni múlt és jövő, és csak az örök jelen marad' - olvasható a Bartók 32 galériában, ahol olyan belső-ázsiai nomád (elsősorban mongol és kazak) tárgyakat válogattak össze a kiállítás erejéig, amelyek ezt a szemléletet tükrözik.
Minden egyes kiállított darab, minden egyes nomád tárgy – azon túl, hogy használati eszköz is – egyben rituális tárgynak is tekinthető is, hiszen több ezer éves motívumokkal és a rájuk jellemző szimbólumvilággal díszítették. A veretes férfi öv például a viselője védőszellemének lakhelyéül is szolgál, ezért lefekvés előtt csomót szokás kötni rá. Egyrészt, hogy a család egységét megőrizzék, másrészt, hogy a nyitott övbe nehogy ártó szellemek költözhessenek. A dombo teás edények általában párban találhatók meg a jurtákban és a mongol nomádok legbecsesebb italának tekinthető teát, vagy tejes teát szolgálják fel bennük. Az edény "övei" és "gallérja" a teának megadott tisztelet jegyében, mint a "tea ruhája" a mongol népviselet formáit követi, hiszen a tea az, ami elkíséri a mongol embert a bölcsőtől a sírig. A mongol újszülötteket ugyanis először langyos teában mosdatják meg, a halottak feje alá pedig száraz préselt teafüvet tesznek a temetési szertartás során, hogy az elkísérje őket a túlvilágra is. Az üsttartó (tulga) és az üst (togo) szintén szakrális tárgyaknak tekinthetők, hiszen a jurta egyik szent helyén, a centrumban helyezkednek el, amely a mongol mitológiában és népvallásban a háromosztatú világ, a Felső Világ, a mi világunk és az Alvilág közti átjárót jelenti, melyen például a sámán segítőszellemei közlekednek a szertartások során. Ugyanakkor az üsttartó a Tűzisten lakhelye is egyben. Ezért az üsttartóval kapcsolatban számos tabu ismeretes, amelyek a Tűzisten haragját céloznak megelőzni. Az üst alján összegyűlt korommal vonalat szokás húzni a csecsemők homlokára, hogy a Tűzisten megóvja őket az ártó szellemek támadásától. A kazak hímzett faliszőnyeg, a tuszkiíz, a jurta fekvőhely mögötti falát díszíti. A tuszkiízra mint a szakrális idő jelképére is tekinthetünk. Ez az idő a világ teremtésével kezdődik, amit a mítosz szerint az Ég és a Föld szétválasztása előz meg. Az Eget és a Nap bejárt útját a tuszkiízon a piros szegély szimbolizálja, a "Földet" pedig a "Nap" alatti, virág- és állatmotívumokkal gazdagon díszített fekete sáv. A "Föld" felületén ábrázolt körök a körkörösen ismétlődő időt jelképezik, ami lehetőséget ígér az embernek arra, hogy visszakerüljön a boldog mitikus időbe, ahol a világ még őrzi eredendő tisztaságát. A tuszkiízt nem szokás befejezni. Ez a befejezetlenség szintén a folytatást, az újjászületést, az örökös ismétlődést, a kezdethez való visszatérést szimbolizálja. A nomád ember alkotásai, mindennapi szertartásai és rituális ünnepei mind ugyanahhoz segítik: visszakerülni az isteni valóságba, az örök jelenbe.