Opánszki Tamás, Makhult Gabriella és Vörös Csaba egy évfolyamon végeztek a Képzőművészeti Egyetemen, ahol kapcsolatuk nemcsak baráti, de szakmai viszonnyá is alakult. Folyamatosan figyelték egymás munkáját, eközben pedig egymás inspiráló erőivé váltak. A jó kapcsolatnak köszönhetően képzőművészeti csoportot alakítottak, melynek számos közös kiállítás és közös pályázat lett az eredménye. Radnótit mindannyian szeretjük, mindannyiunkat különleges kapcsolat fűz a költő életéhez és verssoraihoz meséli Tamás, aki kávéházi jeleneteket, motoros festményeket és nonfiguratív képeket hozott a kiállításra. "Radnóti mindig aktuális üzeneteket mond, ezért a munkásságát ma is kortársnak tekinthetjük. Emellett rendkívül gazdag vizuális képzeteket tartalmaznak a sorai, melyek szinte ecsetért kiáltanak" - teszi hozzá a fiatal művész. Opánszki saját festményeit hozta, saját címekkel, melyekről úgy gondolja, a költő szellemiségét hívják életre. Így tett Makhult Gabriella is, aki grafikáit válogatta Radnóti verseihez, néha egészen absztrakt elképzelések alapján. Sokszor csak egy haiku rövidségű részlet fogott meg egy versből, ami azonban a képeimmel társítva teljesen más értelmet nyert - magyarázza Gabi. Vörös Csaba nemcsak szobrai miatt, de alkotási folyamatát tekintve is kilógott a sorból. A művész kisplasztikáit egy előre megtervezett koncepció mentén alkotta meg. Benyomásai, érzései tehát már az anyag formálása kezdetén az ujjaiban voltak, így nála kézzel foghatóbb jelentéstartalmakat tapasztalhattunk. A negyedik eklogáról készített plasztikájában kis csődarabokat zsúfolt egy kör alakú keretbe. Az az érzés fogott meg, amikor Radnóti úgy érezte, ki akar törni saját frusztrált világából, amely minduntalan össze akarja őt roppantani - magyarázza Csaba, akinek tekintete a következő pillanatban egy nagy folyami kavicsra siklik át, melynek közepén csigavonal tekeredik. Ez a munkám a költő életének utolsó szakaszáról szól, amikor már maga előtt látja az embertelen halál rémképét. - folytatja a szobrász. "A kisplasztikába foglalt spirál arra a visszatérő momentumra utal, mikor újra és újra arra gondol, mikor lesz vége az őrület határára sodró menetelésnek. Másrészt egyfajta emlékművet szerettem volna állítani Radnótinak, hiszen régi zsidó szokás szerint virág helyett kavicsot tesznek a sírra" - tette hozzá Vörös Csaba. (Az Újbuda TV képes beszámolóját hétfőn láthatják a tévében 18 órakor, és kedden itt az Interneten. - a szerk.)
|
|
|
|
|
|
|
