Az évfordulón művei mellett újra kézbe vesszük az egykori kortársak váltakozó hitelű visszaemlékezéseit, irodalomtörténészek, esztéták műelemzéseit, ünnepségeket rendeznek országszerte, és bizonyára fiatalok szavalják verseit, ahogy azt a költő megálmodta.
Radnóti Miklós már pályája kezdetén tehetséges költő volt, s eszközeinek tisztulásával, élményanyagának gazdagodásával kötetről kötetre nőtt művészi hitele, jelentősége. De naggyá csak akkor vált, akkor emelkedett a magyar költészet kivételes személyiségei közé akkor emelkedett, amikor a kor iszonyú szorítása, a félelem kiváltotta belőle e belső koncentrációt.
Eszményei: az európai műveltség, a humanista elkötelezettség, a szociális lelkiismeretesség, az írói felelősségérzés sokak által elkoptatott és gyakran üresnek bizonyuló fogalmai a halál árnyékában igazi életre keltek benne, s mélységesen átérzett, kristálytiszta és szárnyalóan nemes tartalommal teltek meg, amikor megszülettek utolsó korszakának versei, a kultúra, az emberség, a közösségi érzés és a személyes helytállás művészi dokumentumai.
Radnóti 1909. május 5.- én Budapesten született. 1927-ben érettségizett az Izabella utcai kereskedelmi iskolában. 1926–27-ben jelentek meg első költői próbálkozásai különböző ifjúsági lapokban. 1928–29-ben magántisztviselő volt. 1929-ben gimnáziumi érettségit tett. 1930-ban iratkozott be a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarára, magyar-francia szakra; 1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. 1935–36-ban bekapcsolódik a budapesti irodalmi életbe, megismerkedik József Attilával, 1936-ban Baumgarten-jutalomban részesül. 1940-ben munkaszolgálatos Erdélyben. 1941. november 1-én részt vesz a Kossuth-mauzóleum és Táncsics sírjának nyilvános megkoszorúzásában. 1942. július 1-én behívják munkaszolgálatra, majd 1944. november 6-a és 10-e közt a fasiszták a Győr melletti Abda községnél tarkón lövik. Holttestét a felszabadulás után két évvel találták meg az abdai tömegsírban.