Száz éve született Radnóti Miklós
Az évfordulón művei mellett újra kézbe vesszük az egykori kortársak váltakozó hitelű visszaemlékezéseit, irodalomtörténészek, esztéták műelemzéseit, ünnepségeket rendeznek országszerte, és bizonyára fiatalok szavalják verseit, ahogy azt a költő megálmodta.
Radnóti Miklós már pályája kezdetén tehetséges költő volt, s eszközeinek tisztulásával, élményanyagának gazdagodásával kötetről kötetre nőtt művészi hitele, jelentősége. De naggyá csak akkor vált, akkor emelkedett a magyar költészet kivételes személyiségei közé akkor emelkedett, amikor a kor iszonyú szorítása, a félelem kiváltotta belőle e belső koncentrációt.
Eszményei: az európai műveltség, a humanista elkötelezettség, a szociális lelkiismeretesség, az írói felelősségérzés sokak által elkoptatott és gyakran üresnek bizonyuló fogalmai a halál árnyékában igazi életre keltek benne, s mélységesen átérzett, kristálytiszta és szárnyalóan nemes tartalommal teltek meg, amikor megszülettek utolsó korszakának versei, a kultúra, az emberség, a közösségi érzés és a személyes helytállás művészi dokumentumai.
Radnóti 1909. május 5.- én Budapesten született. 1927-ben érettségizett az Izabella utcai kereskedelmi iskolában. 1926–27-ben jelentek meg első költői próbálkozásai különböző ifjúsági lapokban. 1928–29-ben magántisztviselő volt. 1929-ben gimnáziumi érettségit tett. 1930-ban iratkozott be a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarára, magyar-francia szakra; 1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. 1935–36-ban bekapcsolódik a budapesti irodalmi életbe, megismerkedik József Attilával, 1936-ban Baumgarten-jutalomban részesül. 1940-ben munkaszolgálatos Erdélyben. 1941. november 1-én részt vesz a Kossuth-mauzóleum és Táncsics sírjának nyilvános megkoszorúzásában. 1942. július 1-én behívják munkaszolgálatra, majd 1944. november 6-a és 10-e közt a fasiszták a Győr melletti Abda községnél tarkón lövik. Holttestét a felszabadulás után két évvel találták meg az abdai tömegsírban.