Széll Ferenc műbútorasztalos szakmája mellett zenész is volt, aki televíziós zenei műsorokban és külföldön is fellépett. Mindig szerette amit csinált, de gyakran motoszkált benne az érzés, van valami, ami még kikívánkozik belőle. Azonban egy hirtelen tragikus baleset, amiről a mai napig nem szeret beszélni, derékba törte zenei és polgári pályafutását is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez a véletlen kellett ahhoz, hogy rátaláljon arra, amit mindig is keresett, a képzőművészetre. 2000-től teljes erejével belevetette magát a grafika és festészet világába.
Ő maga így fogalmaz: "...a festészet mentőöv volt a számomra, amivel egy egészen új világ nyílt meg előttem. Sokan talán úgy gondolják, hogy túl hosszú volt az út önmagamig, de úgy érzem, megköszönhetem a sorsnak, hogy még ebben az életemben megtaláltam a saját utamat." A művész pedig úgy tűnik, valóban előhozta magából a benne szunnyadó tehetséget. Megdöbbentően részletesen kidolgozott, fotorealisztikus emberábrázolásai elismerésre késztetik a nézőt, de az egészen más stílusban alkotott tájképei is szokatlanul erős hangulatot árasztanak különösen a fény-árnyék hatásoknak köszönhetően.
|
|
|
|
