A Dobra János vezette Budapesti Tomkins Énekegyüttes és Teleki Miklós orgonaművész közös koncertje a zenetörténeti múlt iránt elkötelezett Mendelssohnt állítja középpontba, azt a zeneszerzőt, aki Johann Sebastian Bachot felfedezte az utókor számára: műsorukon Mendelsshon és Bach kórusművei és orgonadarabjai szerepelnek.
A Szent István Király Szimfonikus Zenekar templomi hangversenye Joseph Haydn előtt tiszteleg: Záborszky Kálmán karmester két Haydn-misét tűzött műsorra, az Esterházy hercegnek komponált 1772-es Szent Miklós misét, illetve a két évtizeddel későbbi "háborús időkben" alcímet viselő, úgynevezett Paukenmessét, amely a napóleoni háborúk vészterhes éveiben keletkezett. Ugyancsak Haydn egyházi művei szerepelnek az ELTE Bartók Béla Énekkarának és Egyetemi Koncertzenekarának koncertjén, amely a nemrégiben elhunyt legendás karnagy, Baross Gábor emléke előtt is tiszteleg: a Te Deum és a Teréz mise mellett az éteri szépségű G-dúr hegedűverseny lesz hallható a koncerten.
Különös világzenei koncerten idézi meg Kiss Ferenc hegedűművész az ötszáz éve született Kálvin János alakját: a Magyar Kancionálé című produkció a magyar népzene, a históriás ének és a régizene közötti szerteágazó viszonyrendszerre mutat rá, ugyanakkor a zenei múlt és a 21. század között közvetlen kapcsolat létesül a koncerten, amelyen a Kálvin által összeállított Genfi Zsoltárok neves művészek előadásban mai hangszerelésben kelnek életre.
Haydn, Mozart, Puccini
Operák a Tavaszi Fesztiválon
Az operairodalom két slágerdarabja mellett két kuriózum található a 2009-es Budapesti Tavaszi Fesztivál operai kínálatában. Hogy Puccini Turandotja és Mozart Don Giovannija miként kerül a programba az aligha igényel magyarázatot, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Turandot rendezője Kovalik Balázs - aki 1995-ben éppen ennek a műnek lehengerlő interpretációjával robbant be a köztudatba -, a Don Giovanni pedig Fischer Ádám vezényletével, a Bécsi Staatsoper produkciójában lesz látható, vagyis igazán autentikus előadásban érkezik Budapestre.
S bár Mozart drámai géniusza árnyékba borítja kortársának és barátjának, Joseph Haydnnak az operaéletművét, nem pusztán a zenetörténet egyik legnagyobbja előtti tisztelgés indítja arra a Budapesti Tavaszi Fesztivált, hogy kétszáz évvel Haydn halála után két operáját is bemutassa Magyarországon.
Hiszen Haydn élete jelentős részét operák megszervezésével, betanításával, dirigálásával és nemritkán komponálásával töltötte az Esterházy hercegek szolgálatában: 1780 és 1790 között, alig tíz év alatt több mint 100 opera hangzott fel Eszterházán, az előadások száma pedig meghaladta az ezret. A műfaj tehát Haydn vérében volt, s hogy személyesen is vonzódott az operához, azt jól mutatja, hogy még élete végén, 1791-ben is eleget tett a neves impresszárió, Johann Peter Salomon kérésének: írjon operát a londoni Haymarket színház számára az Orfeusz-mítoszból.
Az elkészült mű bemutatója végül elmaradt, mert a bemutató helyszínéül kiszemelt színház vezetésétől III. György király elvette a működési engedélyt, így a darab első előadására csak a keletkezése után másfél évszázaddal 1951-ben került sor. Hogy a 12 Londonban írott szimfónia Haydn életművének egyik csúcsa, az aligha tagadható, a szimfóniákkal egy időben keletkezett, lenyűgöző zenék tömkelegét tartalmazó opera, Orfeo ed Euridice, ossia Lanima del filosofo (Orfeusz és Euridiké, avagy a filozófus lelke) még ma is kuriózumnak számít. A 18. század utolsó évtizedének egyik legizgalmasabb zenés színházi darabját az opera műfajában is otthonosan mozgó Zsótér Sándor jegyzi rendezőként, Euridiké szerepében pedig Rost Andrea lesz látható.
Hogy Haydn operái nem pusztán érdekes zenetörténeti leletek, hanem a 21. század emberéhez szóló, minden ízükben élő alkotások, azt jól példázza a berlini Staatsoper 2003-es produkciója: felkérték a karmesterként is aktív görög zeneszerzőnőt, Konstantia Gourzit, hogy egészítse ki Haydn töredékesen fennmaradt operáját, az eredetileg marionett-előadás számára írott Philemon és Baucist. Az egymás nélkül élni képtelen öreg párok archetipikus történetét feldolgozó darabban szervesen kapcsolódik egymáshoz a 18. század és a 20. század végének zenei nyelve: Gourzi nem törekedett a Haydn-korabeli stílus imitációjára, hanem idősebb kollégájától megihletve írta tovább és egészítette ki az eredeti művet.
A nagysikerű 2003-as berlini bemutató után alig hat évvel a szerző, Konstantia Gourzi vezényletével lesz hallható a darab Budapesten, mégpedig Kovalik Balázs víziójában. Az előadás különlegességéért nemcsak az izgalmas mű, a zenszerző-karmester, a rendező, hanem a rendkívüli helyszín, a Vasúttörténeti Park is kezeskedik.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
