A nyugdíjazott pénzügyi szakember, aki 1959 óta él Újbudán váratlanul érte ez a nagy megtiszteltetés. Soha nem gondolta volna, hogy a díszpolgárok nevei között, mint például a Dalai Láma, Albert Flórián, vagy Polgár László, egyszer az ő neve is elhangzik majd a rádióban. 'Kakukk-tojásnak tűnt, de végtelenül boldog voltam' - fogalmaz. A színház iránti szeretete egészen gyerekkoráig nyúlik vissza, hiszen a Lázár család amikor tehette saját 'házi- színházzal' szórakoztatta magát, majd a kis Egon a cisztereknél az amatőr színház szervezésében is aktívan részt vett. Később a szovjet hadifogság alatt a kötelező, úgynevezett hadifogolytábori színház színpadán fel is lépett, sőt társaival maguk írták meg az eljátszott történetek forgatókönyvét is. Az étel persze ritkaságszámba ment a táborban, ezért amikor csak tehették úgy írták meg a szövegkönyvet, hogy a pincér valódi ételt szolgáljon fel a jelenetben, amit persze az előadás után boldogan fel is faltak - ez volt a gázsi. Lázár Egon 35 éven át volt a 'Víg' gazdasági igazgatója, de már korábban is színházak financiális ügyeivel foglalkozott. A művészetkedvelő újbudai nemcsak a szakmáját szerette, hanem azt a sziporkázó kulturális légkört is, amely a Vígszínházban az alkotó művészeket körülvette - és nagyon hálás és boldog, hiszen ennek ő is részese lehetett. 'A színészekkel való együtt élés örömöt és impulzust adott az embernek.' - meséli. A gazdasági igazgatói beosztás számára nemcsak pénzügyi munkát jelentett, hiszen emellett ugyanúgy odafigyelt a kollegákra, a színház külső megjelenésére - legyen szó rendezettségről, tisztaságról vagy akár egy színházi plakát külalakjáról. Intenzíven részt vett a 'Víg' életében, kivétel nélkül minden színjátékot látott - sőt, nem vittek úgy színpadra darabot a Vígszínházban, hogy Lázár úr ne izgulta volna végig a többiekkel a főpróbát. A több tucat színdarab közül mégsem tud egyetlen kedvencet kiemelni, azt mondja: 'Minden anya, amikor áldott állapotban van azt reméli, hogy a kedvenc gyerekét fogja megszüli - nekem mindig az éppen készülő darab a kedvencem.' Számára a legmeghatározóbb színházi élmény pusztán egyetlen egy röpke pillanat volt, amikor Szegeden a Várkonyi Zoltán által rendezett Rómeó és Júliá-ban a báli jelenetben Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán először egymásra nézett. 'A két fiatal más-más párral táncol - és egyszer csak azt vesszük észre, hogy tekintetük összeér. Ahogy ott egymásra néztek, az egészen megkapó és döbbenetes pillanat volt.' Lázár Egon nemcsak a művészetet, de a sportot is nagyon kedveli, hiszen ifjú korában intenzíven úszott, bokszolt, egy ideig még atletizált is. Az ő szavaival élve: mániásan szeretett teniszezni, hosszú éveken keresztül járt barátaival a Feneketlen tóhoz 'labdát kergetni'. A színházkedvelő sportolót megannyi emlék köti a kerülethez. 'Genetikailag is újbudainak érzem magam' - mondja. Már a szülei is tősgyökeres 11. kerületiek voltak, gyerekként a cisztereknél tanult, és évtizedek óta boldog házasságban él a Bocskai úton textiltervező iparművész feleségével, Izával. A volt gazdasági igazgató még ma is bejár a Vígszínházban, hiszen nyugdíjazása óta tanácsadóként segíti az intézmény munkáját - természetesen most is megnéz minden színdarabot és a főpróbákon is ül valamelyik sorban. Ahogy ő fogalmaz: 'Szerencsés embernek tartom magam, ez a Budapest Díszpolgára kitűntetés valóban az életpályám koronája.'
|
|
|
