A 15 évvel ezelőtt Ausztriából indult "the Arto" módszer mentén folyó műhelymunka azonban nemcsak a kiskorúaknak szól. A workshopra a legkülönbözőbb művészeti és reálterületeken otthonos szakembereket hívják meg, így az alkotócsoportban színésszel, építésszel, táncossal, zenésszel, rendezővel, fotográfussal, képzőművésszel, de még muzeológussal is találkozhatunk. Ez a furcsa kompánia fabrikál össze rövid, 3-4 perces jeleneteket a gyerekektől kapott szavakból. A résztvevők azonban először komoly terepmunkát végeztek. Kimennek a környékbeli családokhoz, iskolákhoz, és a gyerekektől egy hosszabb beszélgetés után azt kérik, fogalmazzák meg és írják le egy szóban legtitkosabb vágyukat, kérésüket. Ezekből a szavakból az alkotócsoport kis jeleneteket készít, azaz a vágyak színházi megfejtését. Az előadásban a szavak által inspirált jelenetek önmagukban is értelmezhetők lesznek, de a végére kerek egész történetté is összeállnak. Végül a gyerekek és szüleik megtekinthetik a végeredményt a színházban, ahol a kicsik önbizalmát és aktivitását fokozandó, az adott jelenet előtt a szót adó kisgyermek kiáll a színpadra, bemutatkozik, és elmondja saját szavát.
A MU Színház művészeti vezetője, Erős Balázs nagy örömmel fogadta a horvát művész vándor tanfolyamát, hiszen céljaik azonosak. Az intézmény éppen azon munkálkodik, hogy intenzívebb kapcsolatot építsen ki a kerület lakosságával. A művészeti vezető azt is elmondta, gyerekkorban sokkal nyitottabbak, érzékenyebbek vagyunk a művészetre, így a kicsik könnyedén elsajátíthatják a színházi élmények befogadásának képességét. Ráadásul - tette hozzá - ebben az életszakaszban még sokkal jobban kommunikálnak a mozgás, és a gesztusok nyelvén, hiszen az emberek jelentős részénél később kizárólagossá válik a verbális önkifejezés.
A "the Arto" nagymesterének számító Drazen Sivak évekig tanított mozgást a Zágrábi Színművészeti Akadémián, 1999-ben pedig kidolgozta alternatív színháznevelési módszerét. Azóta közel ezer előadást készített ezzel a technikával Európa-szerte, melyek alkalmával tízezer gyereket vont be az alkotás folyamatába. A koreográfus szerint a gyerekek és felnőttek közös munkájából mindkét fél rengeteget profitálhat. - A kicsik megtanulják, hogy az adott szó mivé válik, ha előadást csinálunk belőle, ebben a világban ugyanis nem minden olyan egyenesen kikövetkeztethető, mint az iskolában. Itt szükség van a fantáziájukra, hiszen egy szónak egészen absztrakt kifejeződései is lehetnek - magyarázta a horvát művész, aki szerint a felnőtteknek is legalább annyi kihívást rejteget az izgalmas műhelygyakorlat. A rendkívül különböző szakmák képviselőiből meglepően eltérő ötletek bújnak elő, ami meglehetősen összetett eredményt hozhat. Mindezek mellett a "színészek" a megszokottól eltérő közegben mozognak, hiszen most a gyerekekkel kell megtalálniuk a közös hangot tette hozzá.
|
|
|
|
|
