Hosszú út vezetett a felvidéki kis faluból (Szimő - a példakép, Jedlik Ányos természettudós, feltaláló is innen származott.) a Bartók Béla úti boltig.
Simon úr már 14 éves korában a könyvek bűvöletében élt. Kifutófiúként kezdte, majd kitartó munkájának eredményeként, a megszerzett tudás birtokában emelkedett a ranglétrán feljebb, feljebb. 1952-ben került a Technika Könyvesbolt és Antikváriumba. A szinte üres üzletből alakította ki a sokáig kultikus helynek számító boltot. Bejárta a várost, kutatott, megpakolt hátizsákjából kötetenként töltötte fel a polcokat. Fokozatosan visszahódította a műszaki értelmiséget.
A Műegyetem professzorai hamar rátaláltak a boltjára, személyesen keresték meg egy-egy nehezen beszerezhető szakkönyv miatt. Az évek során összegyűjtött katalógusok segítségével értékelte fel a Műegyetem könyvtárát. Ennek a munkának köszönhetően több könyvritkaság került látókörbe. Amikor 1994-ben megtörtént az Állami Könyvterjesztő Vállalathoz tartozó Technika Könyvesbolt és Antikvárium privatizációja, Simon úr nyugdíjba vonult.
Ekkor jutott igazán ideje másik kedvenc hobbijára, a fotózásra, utazásra. Számos távoli országban is járt. Mindenhonnan kiváló új felvételekkel tért haza, amelyeket gondos figyelemmel rendezett albumokba emlékszik Blastik Judit. Fotói megjelentek több Budapestről készült albumban, de a Spanyolország építészete című könyvben is megtalálhatók a fényképei. Utazásai során sem lett hűtlen a könyvekhez. Aukciókat látogatott, gyarapította magángyűjteményét. Szívesen cserélt külföldi cserepartnereivel is könyveket. Számontartotta, hogy ki mit keresett nála, és amikor rálelt egy-egy ritkaságra, boldogan értesítette a vágyakozót.
A zárkózott, fanyar humorú Simon Lajos keveseket engedett közel magához. Barátainak szívesen mesélt a régi időkről, a könyvszakma jeles képviselőiről. Ilyen beszélgetések során derült ki, hogy a háború után részt vett a romeltakarításban is, mentette a gazdátlanná vált könyveket. Az 56-os események után részese volt a Múzeum körúton lévő antikváriumok helyreállításának is. Szakértelmét számos kitüntetéssel ismerték el, de legbüszkébb a díszpolgári címre volt. Boldogan mutatta meg a díszoklevelet barátainak.
Kitüntetései egy régi kort idéznek. "Szocialista kultúráért érdemrend", "Szocialista munkáért érdemrend", "Kiváló dolgozó". Simon úr nem szerette, ha őt fényképezik. Remélem nem "néz" megrovóan rám a cikkhez mellékelt képért, melyhez a barát Blastik Judit segített hozzá.
