60+ Médiaműhely: Liszt ihlette - Vacsai etűdök 2.

5. nap. Azután kevésnek bizonyul a maradék idő - rövid a délután, az esték még rövidebbek: kínlódunk az anyaggal - mit, mivel, hova - és főképpen: hogyan?? Ezt most tanuljuk, tanulnánk - de nincs idő mindenre! Két napunk maradt a rengeteg fotó és hanganyag, valamint a felvett film összeszerkesztésére. Megindul a selejtezés, miközben Liszt zenét hallgatunk - eldöntendő, melyik lenne jó a kész Műhöz. Szigorú az utolsó selejtezés - mindenből csak egy kicsit hagyhatunk! A zene pedig ne legyen túl hatásos; bár sok vonatkozásban többen hajlanánk a Magyar rapszódiához. Ez csak egy bemutató jellegű kisfilm lesz -, nem dokumentum és nem ismeretterjesztő, csupán figyelemfelkeltő, inkább művészfilmes - magyarázza Tanárunk. Belenyugszunk - a megfogalmazás nagyon tetszik, de hol vagyunk mi ettől a műfajtól! Liszt zenéjéből is túl nagy a kínálat, nem tudunk ilyen gyorsan dönteni. 6. nap. Éjjel. A szerkesztéshez használt softver bámulatba ejt: fotót, filmet, hangot, zenét lehet sávonként egybefűzni. Számomra, aki nehezen barátkoztam meg a számítógéppel is -, ez a multimédiás technika netovábbja, maga a csoda! Kattintasz és sorjáznak a különböző felszerelésekkel megörökített anyagok, ahogyan szeretnéd. Most sajnálom csak igazán, hogy nem két hétig tart ez az alkotótábor! Még mindig 20 perces a film. Tovább selejtezünk, átrakunk, sorrendet változtatunk - újra zenét hallgatunk. Sajnos, vágni kell - hanganyagot, filmet, zenét. Még mindig hosszú a szöveg! Már feladtuk azt az elképzelésünket, hogy mindenből egy kicsit. Már a kicsik sem férnek bele az időbe! Vitatkozunk, mi maradjon: kiderül, hogy még a stáb tagjait is fel kellene sorolni - aztán a legegyszerűbb kifejezést választjuk: Szerkesztették az alkotótábor résztvevői. 7. nap. Az utolsó nap utolsó óráiban befejeztük a munkát. A meghallgatás-nézés után nagyon elégedettek voltunk, sikerült! Igaz, kicsit rövid. . ., kicsit szaggatott. . . , de a mi munkánk! Búcsúzáskor fogadkozunk: folytatjuk, otthon. (Sajnos, erre a pályázatra nem adhattuk be Művünket - ahhoz még túl zsenge és nem is egészen önálló!) Utólag szigorúan kritizálva a kész anyagot, bizony gyenge pontja lett a zenei aláfestés. Bár Liszt zenéje hangulatában visszaadta a tájhoz fűződő romantikus érzéseinket, valójában nem a Villa d'Este szökőkútjait kellett volna választanunk - valami mást, ami a magyar tájhoz jobban kötődik. Talán mégis a Magyar rapszódiából részleteket, vagy inkább a Transzcendens etűdöket, esetleg a templomok kincseire utalva valamilyen egyházi vonatkozású darabot. . . Nem adjuk fel, csinálunk mi ebből az anyagból egy igazi falufilmet! Majd télen, ha már többet tudunk. Addig pedig sok zenét hallgatunk, főleg Lisztet - mert közel érezzük a meglelt témához! Otthon unokáim kíváncsi kérdésére: Mit hoztál? - mosolyogva ezt válaszolom: Egy kisfilmet, szép zenével. Megnézzük?