Meglepett a márciusban kapott Kossuth-díj? Hiszen neked még Jászai-díjad sem volt.
K. M.: Nem, csak egy tiszti keresztem volt, és kisebb díjaim.
Ez így túl nagy ugrás. Ilyenkor a Kossuth-díj előtt szoktak kapni egy Érdemes művész vagy Kiváló művész díjat. Nem is emlékszem rá, hogy valaki bármilyen művészeti díj nélkül rögtön Kossuthot vehetett át.
K. M.. Én se nagyon emlékszem ekkora ugrásra. De azt gondolom, hogy ezzel a jókora ugrással tulajdonképpen a struktúraváltást díjazták. Azt, hogy én voltam a legelső, aki hosszú évtizedek után magánszínházat csinált.
Ezt díjazhatták volna például, akkor is, amikor éppen harmincéves volt a Karinthy Színház. Sőt, már a tízesztendős születésnapjakor sem lett volna ez ördögtől való.
K. M.: Akkor kezdett felterjeszteni a kerület. Először Érdemes művész-díjra. Azt hiszem, négyszer terjesztettek fel erre, azután már Kossuth-díjra, ezt körülbelül tíz éve játszották.
És mindig visszadobták a javaslatot?
K. M.: Mindig bekerült egy bizonyos körig. Jelezték is, hogy bent van, bent van. És az utolsó években már egyre jobban jelezték. De aztán valami mindig kilökte, ahogy az lenni szokott. Rendszerint azonban azért terjedni szokott, akarják-e, hogy valaki megkapja a díjat. Most nem terjedt semmi, így gondoltam, hogy a szokásos módon megint nem kapom meg. És egyszer csak jött az értesítés, hogy igen.
Tényleg a postaládából tudtad meg?
K. M.: Nem. Négy nappal előtte felhívtak a hivatalból, hogy megkaptam a díjat, átveszem-e. És hogy hol kell parkolnom, mert nem olyan egyszerű az a Parlament körül.
Akkor azt érezted, hogy ez baromi jó, vagy inkább azt, hogy odaadhatták volna már korábban is?
K. M.: Nem voltak bennem vérmes indulatok. Egyrészt örültem annak, hogy ez most megérett, másrészt úgy gondoltam, ez tulajdonképpen rendben is van, összeadódott a harminc év, a struktúraváltás, az Ördöggörcs című regényem svéd megjelenése. És hadd dicsekedjem azzal, hogy miután megkaptam a Kossuth-díjat, újra megjelent az Ördöggörcs magyarul, és már rajta is van a könyvön, hogy "Kossuth-díj, 2013".
Tényleg azért adták ki ismét, mert Kossuth-díjat kaptál?
K. M.: Azért.
És gondolod, hogy emiatt jobban veszik?
K. M.: Azt nem tudom. Ez a kötet tulajdonképpen tíz éve folyamatosan megy. Most is keresték még, csak elfogyott. És a díj apropóján újranyomták. Eddig ötvenezer példányban fogyott el. Hogy most mennyi példányban jelent meg újra, az kiadói titok, én sem tudom. Úgy látom, hogy megint veszik. Voltam is már dedikálni. És amint a beszélgetést befejezzük, máris indulok Szegedre, fiatalok meghívtak az egyetemi klubba beszélgetni.
Mit mondtak, mi érdekli őket?
K. M.: Érdekli őket a színház, a Karinthy család, én személy szerint.
Komolyan mondod, hogy Szegedről járnak fiatalok a Karinthy Színházba?
K. M.: Igen. Sőt, volt már olyan is, hogy közösen jöttek busszal. Az Anna Frank naplóját, például, amit a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában játszunk, így nézték meg.
Rossznyelvek szerint az is lehetett az oka, hogy most kaptad meg a Kossuth-díjat, hogy Csurka István-darabot mutattál be.
K. M.: Ha van ilyen rossznyelv, akkor állok elébe. Csurkán kívül még körülbelül ötven magyar szerzőt mutattunk be, a magyar vígjáték-irodalom színe-javát igyekszem színpadra vinni. Ebben a sorban Csurkának mint vígjátékírónak nem, mint politikusnak abszolút helye van. És abban, hogy díjat kaptam, változatlanul azt érzem a legfontosabbnak, hogy mintát mutattam arra, hogyan lehet úgy egy színházat működtetni, hogy az állam kivonul a finanszírozásból. Ez ma mindennapos, egyre kevésbé tudja támogatni a teátrumokat. Fölbomlik a régi társulati rendszer. Arra van szükség, hogy az önszerveződés, a magánerő, a magántőke mindinkább segítse a színházak munkáját.
Az igaz, hogy Németh Kristófnak tanácsokat adtál abban, hogy Balázsovits Lajos igazgatása után hogyan működtesse a Játékszínt?
K. M.: Kérdezgetett engem, amikor újjáalakult a Játékszín. De egy egészen más helyen, más helyzetben lévő színházról van szó, aminek a gazdasági viszonyairól fogalmam sincs. Tehát én inkább csak gyakorlati dolgokról beszéltem neki. És erre is azért került sor, mert Kristóf éppen játszik az Egyenlőség című darabban nálam.
Miközben Csurkát mutattál be, nyíltan ott voltál ellenzéki tüntetéseken. Ilyen emberek nem nagyon kaptak most díjat. Ebből a szempontból is kakukktojás vagy.
K. M.: Hát nézd, azért talán próbáltak vigyázni arra, hogy ne csak egyféle tojásból kikelt embereknek adjanak díjat. És annak is döntő szerepe lehetett, hogy bármilyen oldalhoz is tartozom, azért a Karinthy Színház már több mint harminc éve működik. És azt hiszem, hogy az elmúlt tíz évben mind szcenikailag, mind művészileg nagyon sokat fejlődött a színház.
Bóta Gábor, Pesti Műsor (2013. 06. 04.)
