Áprilisban sorra mutatkoztak be Újbuda kisebbségi önkormányzatai, a Fővárosi Önkormányzatok szervezésében és támogatásával. Így fellépett a világhírű bolgár Martenica Együttes, a kiváló szerb Tabán és a horvát Tamburica Táncegyüttes, a közkedvelt görög "zeys és barátai" zenei formáció. Az érdeklődők ezen kívül képzőművészeti kiállítások, irodalmi felolvasások, kultúrtörténeti és történelmi előadások során ismerkedhettek meg a kisebbségekkel.

Senki számára nem kétséges, hogy ma Magyarország egyik legnehezebben megoldható problémája a cigányság és a többségi társadalom között feszülő ellentét. Ezért írta több év kutatómunka után Bencsik Gábor történész a Cigányokról című kötetet, amelyet 99, nagyrészt még sosem publikált illusztráció tesz gazdagabbá.

A XIX. század első negyedében Magyarország mezőgazdasága fejlett, ipara gyenge, a népességrobbanás még nem történt meg, nincs egységes belső piac, nincs tőkefelhalmozódás, nincs Nemzeti Bank, nincsenek kereskedelmi társulatok. Ezt változtatja meg alapjaiban a reformkor. Új eszmék jelennek meg, a feudális keretek végső lebomlása és gazdasági fellendülés jellemzi ezt az időszakot.

Évszázadok alatt formálódott, nemesedett a magyar kultúra egyik messze földön híres alkotása, a magyar díszviselet, a 19. századtól használatos nevén a díszmagyar. Sok száz névtelen és elhíresült szabómester, csizmadia, ötvös, kardműves formálta, alakította a magyar hölgyek és urak pompás viseletét, hogy a nemzeti tradíció és a művészi alkotóerő együtthatásának remekműveként a 19. századra elnyerje végleges formáját. A végleges azonban nem jelent befejezettet - a nemzeti díszviselet formavilága máig tovább él, hétköznapjaink és ünnepeink része.